Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1930.
VIII.
35 3435. sz- Az egyházi adók együt- les kezelése. narim, suetis conditionibus, lucrari valeant. Praesenti in perpetuum valiluro absque ulla Brevis expeditione et contrariis quibuscumque minimé obstantibus. Dátum Romáé ex Aedibus S. Foeni- tentiariae, die 23 Octobris 1930. L. Card. Lauri, Poenitentiarius Maior. L. t S. I. Teodori. S. P. Secretarius.“ * Ismételten előfordult, hogy egyes köz- igazgatási és pénzügyi hatóságok tévesen magyarázták a m. kir. pénzügyminisztériumnak 89182/1927. VII., 22568 1928. VII. és ad 22568 1928. VII. szám alatt kelt körrendeletéit, amelyekben kimon- datik, hogy azokban a községekben, amelyekben az egyházközségi adók az illető felekezet híveire kivetett törzsadóknak, ideértve a kereseti adót is, a 10" ,,-át meghaladják, az egyházközségi adóknak az együttes kezelésbe leendő bevonása engedélyezését a pénzügyminisztérium magának tartja fenn. Adott esetekben már felvilágosítottam T- Papságomat, hogy az említett egyházközségi adó alatt egyedül csak a szorosan vett egyházi adó értendő és hogy a hivatkozott rendeletek az egyházközségi iskolai adókra és a párbérjellegü szolgáltatásokra nem vonatkoznak. Minden további félreértés elkerülése céljából alább egész terjedelmében közlöm a m kir- pénzügyminisztériumnak 48900/1930- VII. sz. a. kelt legújabb rendeletét, mely ezt a kérdést eddig is elfoglalt álláspontomnak megfelelően teljesen tisztázza. „M. kir. Pénzügyminisztérium. Szám : 48900—1930. VII. a. Tárgy: Az egyházi adók együttes kezelése. Körrendelet. Valamennyi m. kir. Pénzügyigazgatóság- hoz és valamennyi m. kir. Adóhivatalhoz. Az 1929. évi községi adófőkönyvek lerovási oldalainak helyszíni felülvizsgálata tárgyában az 1930. évi február hó 25-én 29.743. szám alatt kiadott körrendeletéin 8. és 9. bekezdéseiben, valamint az ennek kiegészítése tárgyában 1930. évi március hó 8-án 33.672. szám alatt kiadott körrendeletemben felhívtam a Cim figyelmét a hitközségi adók külön kezelése körül fennálló szabálytalanságokra s az e tekintetben követendő helyes eljárásra. Az időközben hozzám érkező panaszokból arról szereztem meggyőződést, hogy a hivatkozott körrendeletemet, bár a 29.743—1930. sz. körrendeletéin 9. pontjában kifejezetten bent van az a feltétel, hogy amennyiben az egyházi adókat kezelik“ — egyes adóhatóságok teljesen helytelenül értelmezik s az egyházközségi szervek által szedett és kezelt hitközségi adóknak az együttes kezelésbe vonását kívánják meg, másfelől a 10" (,-nál magasabb hitközségi adóknak a behajtásától a községi elöljáróságokat eltiltják olyan esetekben is, ha a hitközség-adót az egyházközség kezeli. Tájékozódás, valamint az egyöntetű és helyes eljárás biztosítása végett közlöm a következőket: 1 ) A 29.743 1930. VII. a. sz. körrendelelem 8. bekezdése szerint a községi elöljáróságoknak a hitközségi adókat nem szabad külön kezelni, hanem az ilyen tartozásokat az együttes adókezelésbe kell bevonni. Ez a szabály — amint az úgy a K. K. H. 0. 9. §-ához fűzött Utasítás 1. bekezdésében, mint a hivatkozott körrendelet 9. bekezdésének határozott rendelkezéseiből folyik — csak olyan helyekre vonatkozik, ahol a hitközségi adót nem a hitközség saját szervei utján szedi, hanem a községgel, kezelteti. Minthogy a községnek a hitközségi adókat külön kezelni nem szabad, az átlagban 10"/0-ot meghaladó hitközségi adók — ide nem értve a felekezeti iskolai adót és párbért — azonban csakis külön engedélyem mellett vonhatók az együttes kezelésbe, ehhez képest a 10" 0-ot meghaladó hitközségi adók kezelését a község csak abban az esetben vállalhatja, ha annak együttes kezelését előzetesen engedélyeztem. 2.) Olyan helyeken, ahol a hitközségi adót az egyházközség saját szervei utján maga kezeli és szedi az adóköteles felektől, s a község feladatát kizárólag az egyházközségi pénztárba önként be nem fizetett adóknak — az illetékes egyházi hatóság részéről a K. K. H. Ö. 44. §. 3. bekezdéséhez fűzött Utasítás 8. bekezdésében körülirt eljárás mellett megküldött megkeresés és kimutatás alapján — a közadók módjára biztosítása és behajtása, valamint „a behajtott összegeknek — a K. K. H. 0. 44. §. 3. bekezdéséhez fűzött Utasítás III. fejezetében előirt eljárás mellett — a megkereső egyházi hatósághoz való elküldése képezi. 3.) Azon a címen, hogy az egyházközség a hitközségi adókat
