Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1930.
IV.
18 ahol igazi katolikus öntudat tölti be a lelkeket, foglalkoznak most a mi szentünkkel. Szeretetteljes érdeklődéssel keresik, örömmel megállapítják tündöklő tulajdonságait és egyben megközelítik, megismerik, méltányolják benne a magyar lélek nemes értékeit is. Elismeréssel, tisztelettel telnek el az idegenek és ime ezerszámra akarnak személyes részt venni abban a nagyszabású ünneplésben, amellyel a magyar nemzet, a legelső magyar szent király szent fiának, a magyar ifjúság példaképének, a tiszta férfiasság ideáljának hódol. Ebben a hódolatban a mi ősi egyházmegyénk nemcsak törhetetlen katolikus hűségben és öntudatosságban, hanem dicsőséges történelmének legkimagaslóbb alakját, Szent Gellért püspököt és az egyházmegye megalapításának 900 éves jubileumát is megünnepelve kíván részt venni. Szent Gellért püspök és vértanú a mi egyházmegyénk első püspöke és egyben a szent királyfi tanítója, szent lelkiségének kialakítója volt — valóban méltó és igazságos tehát arról gondoskodnunk, hogy amidőn őket és egyházmegyénk megalapítását együtt ünnepeljük: e többszörös ünnepség alkalmából a két nagy magyar szent és az egyházmegye lelki egysége különös erővel kiemeltessék. Hogy ennek a lelki egységnek látható, maradandó, a késő nemzedékeket is magyar, katolikus öntudatra ébresztő, kötelességteljesitésre figyelmeztető jelképe gyanánt mindkettőjük alakját föltüntető szoborcsoportozat alkottassák, amelyet a szegedi Fogadalmi Templom- j bán — ott kell oltárra tennünk, ahol most j a csonka hazában meghúzódó csonka- t egyházmegye főpásztorának székesegyháza, az ősi egyházmegyének magyar magva van. Ez vezette egyházközségünket, amikor nemes főpásztorunk sugallatát követve, elhatározta, hogy a mondott helyen emelendő Szent Imre és Szent Gellért oltár és szoborcsoportozat érdekében mozgalmat indít és hogy ennek költségeire 2000 P.-t előirányoz. Szeretettel kérjük a plébániákat és testvéregyházközségeket, | csatlakozzanak e mozgalomhoz és anyagi ! erejükhöz mért támogatással járuljanak | hozzá a szent gondolat megvalósításához.“ A S. Congr. de disciplina Sacramen- torum terjedelmes utasítást adott ki, melyben az Ordinariusok figyelmét felhívja bizonyos hibákra, melyek a legm. Oltáriszentség kiszolgáltatásával kapcsolatban kiküszöbölendők. A Congregatio az utasítások összeállításánál három kérdésre terjeszkedett ki, melyet röviden alábbiakban ismertetek: I. Az Oltáriszentség hamisítatlan anyagának biztosítása. Ennél a pontnál két dologra kell figyelemmel lenni: a) Hogy a sz. miséhez a pap valódi buzakenyeret és valódi tiszta szőlőből préselt bort használjon, b) hogy az Oltáriszentség színei meg ne romoljanak. Ezek figyelembe vételével rendelem a következőket: 1. a plébánosok, illetve templomok igazgatói a legnagyobb gondossággal őrködjenek azon, hogy a sz. miséhez szükséges kenyér és bor olyan legyen, hogy a szentség érvénytelenségének veszélye emberileg ki legyen zárva. 2. Ezért, amennyiben a szentséghez szükséges anyagot nem maguk állítják elő, lehetőleg szerzetesektől szerezzék be a teljesen megbízható ostyát és bort. Előbbire nézve felhívom a figyelmet a budapesti Reparatrix zárdára. (IX., Üllői ut 75.) 3. Jelentést kérek a kér. esperes urak utján arról, hogy az egyes templomok honnan szerezték be eddig a szükséges misebort és az ostyát. Az egyes hivatalok ezen jelentést a kér. esperes uraknak tartoznak azonnal beszolgáltatni. 4. Különös gondot kell arra fordítani, hogy a sz. ostyákról a kisebb részek könnyen le ne váljanak és hasonló gondossággal kell előkészíteni a sz. áldoz- tatásra szánt kis ostyákat is a ciborium részére. (A miséző papok szokják meg, hogy a könnyen leváló morzsákat a sz- mise bemutatása előtt körülsimitással eltávolítsák.) 5. A szentségházban őrzött konszekrált ostyák rendes körülmények között minden szombaton megujitandók. II. Az áldoztatásnál elhulló morzsák összegyűjtése. Eddig ebből a célból általánosan az áldoztató rácsra alkalmazott fehér térítőt használtuk, mely azonban a célnak nem felel meg tökéletesen, mivel a netán lehulló sz. ostya részeket ezekről a fehér térítőkről nem lehetett 1700, sz. Az Oltáriszentség ki szóig, kapcsolatban a S. Congr. de Sacram. utasítása.
