Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1929.

IV.

16

Az emberi fájdalom keresztutja.

tömeg előtt a szent ártatlanság a meztelenségével is dicsekvő és szemérmetlenségével vesztébe rohanó késő századok helyett. És hogy ne maradjon testén egyetlen tag sem, mely mások bűneiért ne szenvedett volna, rászögezik kezét- lábát a durva keresztre, ahelyett a sok millió bűnös kéz helyett, mely mások vagyonában vájkál és sok fürge láb helyett, mely a bűn hajszolásában oly fáradhatatlan. S akkor fölemelik a keresztet, hogy fenn a magasból az egész világra lássék, miszerint minden elvegez tetettt mi bármely elképzelhető adósság kiegyenlitéseért igényeltethetett, s amikor egy csepp vért sem lehetett már kipréselni s egyetlen sóhajtást sem többé el- sóhajtatni, s amikor a gyűlölet és gúny összes nyilait ellőtte már a pokol gonosz fajzatja, akkor nyugodtan hajtotta le fejét az Isten báránya, mert belelje sédéit mindaz, amiért a kárhozat elől menekülő ember csak csenghetett s amit az irgalmas Isten adhatott. A keresztről levett s a Szent Anyja ölébe tett és gazdag sírba temetett Krisztus keresztutjá- nak utolsó állomásai már nem is a feláldozott Megváltó szenvedései, hanem a fájdalomban megtisztult szerettei látomásai, hogy „nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mintha valaki az ő életet adja barátaiért“ ]) s hogy .ha vele együtt szenvedünk, együtt meg is dicsöittetünk“* 2), ha 0 mellette a keresztuton kitartunk, a Kálváriától vissza nem hökkenünk, ha„- nem végig odafüzzük életünket az 0 sorsához, annak nem csak fájdalmát, hanem nagyságát és reményét is örököljük.

*

Ha Jézus keresztutját nemcsak végig bámultuk, s azon nem úgy járunk, mint ahogy a kiváncsi ember a színpadi jelenetek között szórakozás céljából szokott forgolódni, hanem úgy járjuk ezt a keserves utat, mint akik értjük, hogy annak minden állomása nagy gondolatok és szent elhatározások forrása, és ha a fájdalom Emberében meglátjuk a mi emberi sorsunk hordozóját, s az ő lelke érzelmeiben, ajka sóhajtásában, szive összetörtségében megértjük az emberi sors végtelen sok kiadásában megújuló tragikumát, de egyúttal bizalmát is, akkor

J) Ján. XV. 13.

2) Rom. Vili. 17.

a mi életünk fájdalmas utjának értelmét is megtudjuk fejteni, s a mi testünk és lelkünk gyötrelmeire a fájdalombandiadal- maskodó Isten-ember kegyelmében gyógyító irt és vigasztalást fogunk lelni.

Senki sem tagadja, hogy az ember útja a földön a fájdalom keresztutja, s teljes joggal sir fel kérő énekünk az Isten anyjához e siralmaknak völgyéből, mert a bölcsőtől a sírig fájdalom szegélyezi az ember földi útját s jól mondja egy nagy iró, hogy a föld nem egyéb, mint rövid állomás, melyre az ember sírva lép s róla sírva távozik, rajta pedig könnyek közt tartózkodik. Azonban bármennyire igaz is, hogy a mi földi vándorlásunk útja a fájdalom kálváriája, s hogy a legtöbb ember keresztutat jár, ez magában még nem baj, de az szerencsétlenség, hogy a fájdalom célját és mély értelmét a legtöbb ember nem ismeri. Csak azt halljuk és olvassuk, hogy válságos korát éli az ember, a család, a társadalom, és ezzel szemben rendszerint csak kezeinket tördeljük, vagy lázadozunk, de a fájdalom titkát nem keressük s megoldását nem a kellő helyen sürgetjük.

A fájdalom csak azoknak érthetetlen átok, akik a föld, vagy a test imádatába merültek és ezekből természetszerűleg a fájdalom viselésére erőt és ösztökélést nem meríthetnek. A földies gondolkozásu, vagy érzékies ember, akinek lelke és tekintete nem tud szárnyalni, a röghöz tapadva a szerencsétlenség óráján a rögnek, vagy a húsnak, vagy a vérnek, vagy a pénznek csak érzéketlenségével találkozik. De akik Krisztussal járják a fájdalom keresztutját és akik az ő szenvedésében ismerik meg annak magyarázatát, azok a keserűség mélységéből a természet- és emberfeletti szempontok magasságába emelkedve eligazodnak, vigasztalást nyernek és megnyugodnak. Ezek tudják, hogy a fájdalom az ős- bün büntetése, melyért szünet nélkül lehet fizetni, de meg nem történtté nem lehet tenni. Az ő fülükben nem mint a gyűlölet hangja, de mint az igazságszolgáltatás kiegyenlítő Ítélete cseng az isteni szó : „megsokasitom gyötrelmeidet11}) Az emberiség egész története egy nagy kálvária ut, mely az elveszett paradicsom kapujánál kezdődik, s az örökkéó Gén. 111. 16.