Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1929.

IV.

melyet a keresztuton helyettünk törleszt szégyennel és gyötrelemmel a világ Megváltója. Amikor még nem is ragyog a titkos magasságban üdvösségünk jele és eszköze, mór itt az ut kezdetén döbbenetes szóval magyarázza a bűn fene- ketlenségét s az áldozat mérhetetlenségét.

Azonban bármily „készséges a lélek, a test erőtlen “') nemcsak a kereszt súlyának hordozására, hanem még inkább azon lelki gyötrelem elviselésére, melyet az elitéit ártatlanságnak helyettünk kell cipelni s ériünk pirulni. Jézus összerogy a kereszt súlya alatt s az iromba tömeg maga alá temeti elcsigázott testét, úgy hogy már itt lehet tartani tőle, hogy kileheli lelkét. De az áldozat teljességének ideje még nem érkezett el, azonban a kételkedők és léhók, kiket a nagyság rendszerint illetlenül hagy, a látványnál kénytelenek ráeszmélni, hogy nem játék foly szemeik előtt, hanem lesújtó kegyetlen igazság az, mely itt helyettük végzi el a rettenetes kiegyenlítést.

De kereszt terhénél, halálos bágyadt- ságnól, képzeletet felülmúló szégyennél keservesebb a szív terhe. S felcsendül illetve felzokog a bánatos ének az isteni irgalom szörnyűségét dermedt lélekkel figyelő égi sereg ajkán, melyet majd utána búgnak a századok és ezredek: „All a keserves Anya keresztfánál siránkozva.“ Még nem a kálváriát megkoronázó kereszt tövében, de a kibontakozó s az újság szörnyűségénél fogva még annál megrázóbb találkozás keserűségében érteti meg minden érző szívvel, hogy „nem volt még fájdalom mely hasonló volna ehhez a fájdalomhoz“ ,2) Anyák, kik törékeny lelkű, veszendő fiakat becézgettek s némán vagy mosolyogva szemlélitek, mint kószálnak vagy táncolnak a bűn örvényének szélén, emlékezzetek a Fájdalmas Anyára, kinek szivét hét tőr a ti gondatlansógtok miatt járta át. Fiuk, lányok, kik játszva gondoltok az apa gondterhes lelkére vagy az édes anya könnyeire, melyek bűneitek vagy könnyelmüségtek miatt oly fájdalmasok, eszméljetek ró, mit érzett a Krisztus, mikor a ti szégyenetek fájával vállán szemben állott a keserves Anyával, s mily elhatározásra kell jutnotok, ha ezt a kettős szent fájdalmat megcsu>) Máté XXVI. 41. -) Jer. Sir. I. 12.

folni nem akarjátok. Eszméljetek rá még pedig gyorsan, annál inkább, mert az a Krisztus, ki e szivrenditő jelenet hatása alatt másodszor roskad össze nem any- nyira a kereszt mint inkább a fájdalom súlya alatt, nem kétszer és háromszor, hanem számtalanszor lesz kénytelen porba hullani, hogy ha ti a porból sárból és piszokból Krisztus vérében s a Fájdalmas Anya könnyeiben megtisztulva nem fogtok tudni fölemelkedni. S az ítélet, melyet magatok ellen kihívtok, annál szigorúbb lesz, mert hisz még abban a közömbös és röhögő tömegben is akadt egy cyrenei Simon, ki — nem kutatom részvétből vagy félelemből-e, de mégis — előugrott s volt benne annyi emberség, hogy nem utasította el magától a kereszthordás segítségének irgalmas müvét.

Pedig hogy a szenvedő Jézus mily hálás, arról Veronika és az ő kendője szólhat. Az enyhülést nyújtó emberi érzelemre a meggyötört Istenember oly maradandó formában nyomja ró a hála pecsétjét, hogy az a szent ereklye, az a drága gyolcs, mely megőrizte számunkra az Üdvözítő véres arcát, minden idők számára szóló jel, mint kivan azokkal maradni, kik Hozzá jószivvel vannak s Hozzá közeledni törekszenek. Amint a sorsát sirató asszonyokhoz intézett szavaiból is mennyire kiált a vágy, vajha segíthetne áldozata pártütő nemzetén. „Jeruzsálem leányai — minden idők leányai, hitvesei és anyái — ne sírjatok én rajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon. Mert, ha a zöldelő fán ezt mi- velik, a szárazzal mi fog történni P“1) Ha az Isten bárányát igy viszik halálba, a bűnös emberre mi sors vár? Ha az igazságot igy végzik ki, a megátalkodott hamisság, az önző szívtelenség, a tobzódó erkölcstelenség mit várhat?

A nagy áldozatnak az ut végén, fönn a hegyen, már alig képzelhető uj gyötrelme, mert az emberi gonoszság találékonysága már eddig is kieszelt minden furfangot, mellyel a kínt teljessé tehette — igaz, hogy ezzel minden képzelhető fizetés megtörténtét is nyilvánosságra hozta. De hogy senkise mondhassa, hogy volt bárminő becstelenség, melyet Krisztuson meg ne toroltak volna, letépik testéről a ruhát —. hadd piruljon a durva ») Luk. XXIll. 28.