Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1929.

I.

1

1. sz.

Főpásztor újévi szózata papságához.

Az év fordulója az idén is, miként más esztendőben, alkalmul szolgált a papságnak a föpásztorral szemben táplált fiúi érzelmek kifejezésére, melyek annál nagyobb örömet szereztek, minél inkább utalja egymásra a kormányzót és kormányzottakat az idő komolysága s a megoldásra váró feladatok nagysága. Ép ezért a mi kölcsönös újévi üdvözletünk nem társadalmi konvenció, sőt nem is egyedül tiszteletreméltó érzelmek megnyilvánulása, hanem évről évre megnyilvánuló szent elhatározás, hogy Isten ügyét, Krisztus király birodalmát a ka- tholikus hit örök igazsága és fegyelme szerint teljes odaadással kívánjuk szolgálni és örömünket a közös erőfeszítés sikereivel mérni. Ha ez az életszemlélet fog a püspök alkotó szándékának lendületet s papjai munkakedvének készséget és kitartást biztosítani, akkor az uj esztendő áldás forrása lesz mindnyájunknak, kik az Ur küldetésében járunk épugy, mint akik tőlünk az üdvösség igéit és gyümölcseit hivő lélekkel áhitják. Hogy e szent várakozásnak az egyházmegye papjai minél teljesebb mértékben megfelelni képesek legyenek, az sok jó kívánságukra atyai válaszom és főpásztori imádságom.

Az első szó, melyet az uj esztendőben örömmel kiejteni kívánok, hogy ez az év Szentséges Atyánk papi jubileumának éve. Ez az ötven esztendő az Ur szolgálatában a fiatal pap kezdő buz- gólkodásától kezdve a kereszténység Atyjának világot mozgató monumentális tevékenységéig oly sorozata az apostoli munkának, melyben gyönyörködni s okulni egyaránt büszkeségünk. De kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy a gondjainkra bízott egész hivő nép is belekapcsolódjék a keresztény világ ünnepébe. A december 20-i jubileumi ünnepre még részletesen vissza fogok térni, de mivel a hivő kegyelet ezt az egész évet a Szentatya jubileumi éveként kívánja ünnepelni, felkérem az ösz- szes lelkipásztorokat s az ifjúság nevelőit, szóljanak ismételten a nagy eseményről, tartsanak alkalmilag ájtatossá- gokat az év folyamán a Szentatya szándékára s már most készüljenek rá, hogy ne legyen egyetlen egyházközség vagy tanintézet sem, mely a Pápa jubileumát nyilvános ünnepéllyel ne tenné emlékezetessé.

Mivel pedig a Szentatya legkedvesebb gondolata a misszió a pogány népek között, ebben az évben még nagyobb készséggel karoljuk fel u hitterjesztés müvét. Nem hallgathatom el, hogy e téren szép eredményekre mutathat már rá egyházmegyénk, de még igen soknak lehet és kell történnie. Mindig bánt, ha a hitterjesztés müvének egyházmegyei buzgó igazgatója azt Írja, hogy egyes helyekről a köteles jelentések még mindig nem érkeztek be. Figyelmeztetem a késedelmeskedőket, hogy a Szentatya legkegyeletesebb szándékával szemben követlek el figyelmetlenséget, ha a vonatkozó rendelkezéseket pontosan végre nem hajtják. S imádkozni kell, még pedig sokat cl pogányok megtéréséért, mert az anyagi eszközök összegyűjtése szintén fontos, de az evangélium világosságának az egész földkerekségen ragyogását csak az égi kegyelemtől lehet várni, s azt nem lehet pénzen megvásárolni, hanem le kell könyörögni. Tehát imádkozzunk és imádkoztassunk a missió sikeréért. S hogy magunk is tájékozást nyerjünk, de híveink is megismerjék a missió hőskölteménybe illő tetteit, terjesszük a missiós folyóiratokat. A „Ka- tholikus Missiók“ és „Világmissió“ érdekes olvasmánynak is beillik, de buzdításul is szolgál mindenkinek, nem szabad tehát oly papi háznak lenni, melyben egyik vagy másik nem volna feltalálható, a hívek és ifjúság között való terjesztését pedig minden buzgó pap szent kötelességének fogja ismerni.

A Szentatya jubileumának emlékét nagyon méltó módon úgy is meg fo^ juk örökíteni, ha ebben az évben az 0 nevét viselő egy-egy díszes egyházi sze-