Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1928.
I.
3 ságai közben el is lehetett nézni, hogy a papok néha szabálytalan öltözetben jelentek meg, ma elnézést kizáró szigorúsággal kell érvényesíteni az idevonatkozó előírásokat, s nem hagyhatnám szó nélkül, ha bárki reverenda és kolláré nélkül jelennék meg hivatalos minőségben, vagy ha törvényes oka van is reverenda nélkül világiak körében mutatkozni, nem tartaná meg a papi öltözködés hagyományos formáit. Ha gondot kell fordítanunk saját ruházkodásunkra még nagyobb iparkodással kell rajta lennünk, hogy a templomi ruhanemiiek méltók legyenek a szent ténykedésekhez s azokhoz fűződő hitünkhöz és kegyeletünkhöz. Immár másfél évtizeden keresztül az egyházi szerelvények csak romlottak, koptak és szakadoztak, újak helyükbe alig kerültek. Mindenki megérti, hogy amig a gazdasági viszonyok a mindennapi falat megszerzését is problémalikussá tették, díszes egyházi ruhák beszerzésére nem lehetett gondolni, — bár ha pénzzel nem is, jámbor munkával akkor is sokat lehetett volna pótolni. De most, amidőn a megélhetés gondja némileg mégis csak enyhült s a jámborság szerény, sőt nem egyszer nagyarányú áldozatkészségre ismét kapható, a buzgó lelkipásztor ok- yetlenül fog módot találni arra, hogy a hiányok pótlására s díszesebb beszerzések biztosítására jótevőket keressen és találjon. Nem arról van szó, hogy falusi templomaink számára székesegyházakba illő szerelvényeket és ruhákat törekedjünk beszerezni; de kétségen kívül fogyatékos buzgóság jele, ha népes egyházak sem rendelkeznek legalább egy-két oly szent edénnyel vagy miseruhával, mely ünnepi fényt kölcsönöz az istentiszteletnek s kegyeletét bizonyítja a híveknek. Nem egy szegény templomot tudnék fölsorolni szegény községben hol egy művészi kehely, díszes monstrancia, vagy gazdag öltöny tanúskodik róla, hogy a lelkipásztornak volt buzgalma és rábeszélő készsége az Ur Jézus trónjának méltó díszítésére, mig gazdag nép elhanyagolt és dísztelen templomában ásító szegénység a közömbösség és hidegség elégiáit sóhajtja. Ha talán pénzt nem lehet szerezni, munkára — akár oltáregyletekben, akár templomgondozókban — tömöritendő jámbor lelkek mindig készen lesznek, s a kezeik közül kikerült művészi tárgyak nemcsak a templom diszél, hanem a lelkipásztori buzgalom dicsőségét is fogják szolgálni. Külön gondunkat képezze az egyházi épületek karbantartása, valamint megfelelő biztosítása, minek ellenőrzését az esperes uraknak különösen lelkűkre kötöm. Nagy örömömre szolgál, ha az egyház- községi jegyzőkönyvekből, vagy az esperesi s lelkészi jelentésekből hirt veszek, hogy a templomok tatarozása, elégtelennek kibővítése, újak építése a lelkipásztorok gondoskodásának tárgyát képezik. A díszes templom a plébános legnagyobb dicsősége s ha nincs gondja 1 rá hogy népe a templomban elférjen s annak ünnepélyes külső megjelenése áhítatát emelje, ott a papi buzgalom fogyatékossága miatt joggal lehet nyugtalankodni. Megengedem, hogy az anyagi eszközök előteremtése sokszor nehézséggel jár, de aki „alkalmasan és alkalmatlanul“ kér, buzdít és találékonykodik, annak számára a szükséges eszközök előteremtését az isteni Gondviselés feltétlenül lehetségessé fogja lenni. Örömmel állapítom meg, hogy ciz el- rekvirált harangok legnagyobbrészt újakkal pótoltattak sőt nem egy helyen a régieknél monumentálisabbakkal — mint fi szegedbelvárosi plébánián, ahol a lelkipásztor ritka buzgoíkodása folytán clz ország legnagyobb harangja szólalhatott meg a hősök emlékére — s csak azt kívánom, | hogy az újra megszólaló harangokegyház- megyeszerte az újraéledő buzgalomnak és szent áldozatkészségnek legyenek boldog hírnökei. * Az 1925. évi II. sz. körlevelemben 158. sz. rendelkezés alatt intézkedtem dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk XI. Pius pápa székfoglalásának évenkinti ünnepélyes megüléséről. Amidőn közlöm, hogy az idén az évforduló február hó 12-én lesz megtartandó, felhívom Tisztelendő Papjaimat, miszerint annak kellő időben való meghirdetéséről a helyi hatóságok és tanintézetek meghívásáról s az ünnepi alkalom kellő méltatásáról, a kereszténység Atyja iránt érzett hagyományos szeretetük bensősé- gével gondoskodjanak. * 61. sz. Őszentsége székfoglalé- sának évfordulója.
