Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1928.

I.

2

széplelkü ifjaknak a szemináriumba terelésével és segítésével, valamint arra méltó világi ifjaknak buzdításával és támogatásával. Mert azt tudni kell mindenkinek, hogy manapság a kormányzat egymaga mindent el nem intézhet, hanem csakis a legszélesebb rétegeknek a szó, betű és szervezet utján elért érdeklődésével lehet nagy dolgokat alkotni, nemcsak kőben, hanem főleg lélekben.

Az uj esztendő feladatai közé fog tartozni az ujonan megalakult egyház- községekben a templomok, lelkészlakok s szükséges többi intézmények kiépítése valamint a lelkészi állások szervezése. E téren az elmúlt esztendőben tiszteletreméltó példával szolgált a szatymazi egyházközség, mely teljesen saját erejéből építette meg a ritkaszép lelkészlakot, s ezzel lehetővé tette, hogy az ottani tanyavilágban a plébános, miután a kegyur Szeged város javadalmát biztosította, működését megkezdhette. A nemes példát buzgó áldozatkészséggel utánozza most a királyhalmi kapitányság kerületéhez tartozó szegedalsótanya- királyhalmi egyházközség, hol a hívek áldozatkészségéből emelkedő lelkészlak szintén befejezéséhez közeledik, minek hatása alatt a város a lelkészi javadalom biztosítására már is vállalkozott. Ugyancsak a szegedalsótanya-^öwyj körzet lakossága is megalkotta külön egyházközségét s remélhető ott is a lelkészség felállítása. Szentmihálytelek szegény lakossága szintén nem akar a módosabb tanyák mögött elmaradni, s ugyancsak megkezdte a templomépités előkészítésének munkáját, mig Somogyitelepen uj lelkészséget létesített Szeged városa, melynek lélekmentő munkája az 1928. évvel szintén megkezdődik.

Azonban, midőn a lelki táplálékot kereső hívek templomépitő és egyházszervező buzgalmát látjuk, eszméljünk rá, hogy erre a természetfölötti vágyra és várakozásra természetfölötti buzgalommal kell felelnünk. Amikor a nép mindenfelé kiált pap után, értsük meg, hogy nem egy hivatalnokkal többet akar, hanem lelkiatyát vár, ki ebben az időben, amikor minden véges és múlandó hitelét veszíti, szavával, de talán még inkább példájával, fáradságot nem ismerő utánjárásával, mindenki baján segíteni kívánó

gondoskodásával mutatja meg az örök isteni igazságok és keresztény életelvek nemesitő és boldogító erejét. Azért úgy az uj leíkipásztori állomásokon, mint a régi plébániákon az évfordulóján ujitsuk meg papi szent fogadalmainkat, hogy a lelkek megmentését és megszentelését minden lehetséges rendes és rendkívüli eszközzel az uj esztendőben is szolgáljuk s nem elégszünk meg azzal, hogy Isten tiszteletére uj hajlékok emelkednek, hanem rajta leszünk — fiatalok és öregek különbség nélkül —, hogy azokban az apostoli buzgalom lángja soha ki ne aludjon.

A leíkipásztori buzgalom, mely mindenkor de különösen a mai hajszolt és veszedelmekkel teli időben kényszerit, hogy nemcsak a templomban, hanem a templomon kívül is összejöveteleknél, egyesületi mozgalmaknál s a társadalmi együttélés sokféle alkalmainál találkozzunk a hívekkel, elengedhetetlen kötelességévé teszi minden papnak, hogy külső megjelenésében, érintkezési módjában és öltözködésében is kifejezésre juttassa, „kinek küldetésében jár el.“ A változott i szociális viszonyok kényszerítik a lelki- í pásztorokat, hogy a híveket, kikhez különben sokszor nem tud hozzáférkőzni, egyesületi életükben vagy családi otthonukban keresse fel. Ez az utánjárás nemcsak megengedhető, hanem miként azt körleveleimben ismételten kifejezésre juttattam a mai viszonyok között felette kívánatos. Ámde sohasem feledkezzék meg a pap hivatásáról s arról, hogy a hivő nép — bárhol jelenik is meg — benne mindig a papot látja és tisztelni kívánja. Az egyesületi és társadalmi tevékenység nem lehet ok arra, hogy a pap egyesületi vagy társadalmi tökéletlen szokásokhoz és formákhoz alkalmazkodjék ; ellenkezőleg azzal a határozott célzattal kell ott megjelennie, hogy a profán élet minden megnyilatkozását is a keresztény erkölcsi szabályok keretei közé törekszik terelni. Különösen felhívom T. Papjaim figyelmét az egy házias öltözködés szabályaira, nemcsak az egyházi törvénykönyv tételes előírása (C. J. C. 136. c.) alapján, hanem azon tiszteletnél fogva is, mellyel állásunknak a külső megjelenés .formái tekintetében is adósai vagyunk. Ep azért, ha a háborús és háború utáni kedvezőtlen idők nyomoru-