Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1928.
VIII.
39 VIII. Nr. 2500. Visitafio Ss. liminum. Az Anyaszentegyház törvényeinek eleget teendő, mely szerint a püspök minden ötödik esztendőben köteles egyházmegyéje állapotáról a Szentatyának jelentést tenni s az apostolok sírjához zarándokolni, múlt hó 18-án én is utrakeltem, hogy, lássam Péter utódát s átvegyem az Ő utasítását, miként munkáljuk az Ur szöllejét Szűz Mária országában. Meg vagyok győződve, lélekben velem volt egész papságom s ugyanazzal a kegyelettel, mellyel én, hódolt fiúi sze- retetben Szentséges Atyánknak s fogadta áldását és utasításait. Ezek az utasítások pedig egy szóban összpontosulnak : ut zelus domus Dei comedat nos. Jóleső örömmel győződhettünk meg róla, hogy Őszentsége ismeri helyzetünket, szereti népünket, osztja fájdalmunkat s mive! atyai szive velünk együtt áhitja sorsunk jobbrafordulását, atyai szava szünet nélkül sürgeti életünk megszentelését, mert csak ez az útja földi boldogulásunknak is. Csanádegyházmegye minden papjához az az Ő szeretetteljes üzenete, hogy pihenést és lanyhaságot nem ismerve, szünet nélkül fáradozzunk minél magasabb fokra emelni saját buzgalmunk által a gondjainkra bízott hívek életszintjét. Nagy örömmel hallotta, hogy az ifjúság nevelésére nagy gondot fordítunk, de nyomatékosan hangoztatta, hogy az elért eredményekkel meg ne elégedjünk, hanem az iskolás és iskolán kívüli minden rendű és korú ifjúság megszervezését és hithü nevelését minden egyes lelkipásztor és pap legszentebb kötelességének ismerje, mert lehetetlen elzárkóznunk a belátás elől, hogy az ifjúság lelkében dől el a nemzet jövője. Szeretettel figyelmeztet Krisztus helytartója, a hitélet terén ne elégedjünk meg fél eredményekkel, hanem a katholikus öntudat teljes kifejtésével törekedjünk híveinket úgy nevelni, hogy szent hitükre büszkék legyenek, annak tételeit és előírásait senki és semmi kedvéért alku tárgyává ne tegyék, mert csak ha az élet minden vonatkozásában érvényesül a tiszta és szent katholikus szellem, remélhetjük azt az erkölcsi föllendülést, melyet nyomon követ a nemzeti és társadalmi megújulás. Örömmel értesült Szentséges Atyánk azon tervekről is, melyeket ép Szegeden megvalósítani készülünk a papnevelés és az egyetemi ifjúság érdekében, s amikor áldásával halmozta el mindazon egyházi és világi tényezőket, akik a nagy müvek létesítésében közreműködnek s Magyarország mai letörtségében is megmutatják, hogy e nemzet sohasem lehet oly kicsiny, hogy a keresztény szellem előre viteléért nagy áldozatokra kész ne legyen : lelkére köti a papságnak, hogy papi. hivatás ébresztését és ápolását minden egyes tagja becsületbeli kötelességének ismerje s mindent elkövessen, hogy a történelem viharában összedőlt egyházmegye romjain ne csak díszes papnevelő épület emelkedjék, hanem azt lángbuzgalmu, jeles levita-sereg is töltse meg, melyet nyugodtan lehessen majd a lelkek meghódítására az életbe küldeni. Úgy éreztem, minden papom szive dobogott keblemben s adta a szót ajkamra, amidőn Szentséges Atyánknak megfogadtam, hogy gondolatait megérteni s megvalósítani fogjuk és mindent megteszünk, ami Krisztus-király országát gyarapítani, az Ő Helytartója uralmát emlékezetessé tenni s ezzel magyar népünket is megszentelni s boldogítani alkalmas. * Az egész világ gyermeki örömmel készül megülni Szentséges Atyánk félszázados papi jubileumát a jövő 1929. év december 20-án. Ebből az örömből mi magyar katholikusok is ki akarjuk venni részünket annál nagyobb benső- séggel, minél inkább tapasztaljuk Szent- atyánk ragaszkodását hozzánk, árva 2546. sz. XI. Pius pápa aranymiséje.
