Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1928.
IV.
23 IV. 1614. sz. XI. Pius Pápa a női atlétikáról. Abból az alkalomból, hogy ez évi május hó első napjaiban Rómában női nemzeti tornaversenyt rendeztek, a Szentatya Pompili bíboroshoz levelet intézett, amelyben a női sport tultengése ellen komoly aggodalmát nyilvánította. Tanulságul, egyben miheztartás végett szükségesnek tartom a Szentalya levelét egész terjedelmében közreadni, amint alább következik: „XI. Pius pápa kézirata Pompili bíboroshoz — mint Róma püspöki helynö- kéhez. Mint helynökünkhöz Rómában, mely valamint a kereszténység központja, s egyben a mi püspöki székhelyünk is, szükségesnek találjuk néhány szót intézni Önhöz, a Giovani italiane (olasz leányok) „Első nemzeti női tornaversenye“ tárgyában, amely ugyanitt fog megtartatni május 4., 5. és 6. napján szűz Mária különös tiszteletének szentelt hónap küszöbén. Mély fájdalommal tesszük ezt; de komoly megfontolás és buzgó ima után úgy érezzük, hogy ezt cselekedve, apostoli tisztünkkel járó szent kötelességet teljesítünk, melyet a lelkeknek legfőbb pásztora és Ura, aki felettünk Ítélkezik, bízott reánk; Róma püspökének kötelességét, ki szent Péternek mindenkori utódja; a püspökök és az egész világra élő, hívek püspökének kötelességét. Ügy az egyik, mint a másik minőségünkben szavaink, fájdalom: csak panaszszavak lehetnek. Valóban Rómának püspöke nem teheti, hogy fel ne emelje panaszszavát, hogy itt a katolikus szent fővárosában, a kereszténység huszadik századában az az érzület és gyengéd figyelem, mely finom tapintatosságot követel, a fiatal nővel és leánnyal szemben, annyira megfogyatkozott, amennyire nem sülyedt még a pogány Rómában sem, mely erkölcsi tekintetben nagyon lezüllött, midőn a legyőzött Görögország nyilvános játékait és meztelen testgyakorlati versenyeit elfogadta és meghonosította, a természetes jó ízlés követelte fizikai és erkölcsi rend sértetlen fentartása érdekében kizárta azokból a fiatal nőt, akit egyébként még a sokkal züllöttebb erkölcsű Görögország sok városa is kizárt azokból. Valóban nem szükséges fejtegetni és még csak általánosságban sem emlékezetbe idézni ennek indító okait. Többször voltak mór azok fejtegetve: atyák, anyák, tanítók, akiket meg nem tévesztettek túlzó és hamis elméletek és indítóokok, melyek a helyes és józan nevelési elvektől igen távol esnek, mély belátással felismerik azokat és mintegy ösztönszerűleg megérzik azokat és értékelik azokat, élvezik azok szépségét és természetfeletti becsét mindannyian, kiket segít és megvilágosít az a sensus Christi, az a krisztusi érzék, amely a keresztény léleknek lelke. Azért mondjuk mi is a prófétával: Propter Sión non tacebo et propter Jerusalem non quiescam. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom. (Is. 62, 1.) A püspököknek és az egész világ hívőinek püspöke sohasem feledkezhetik meg arról s különösen az ilyen körülmények között nem, minő a mostani, j hogy ő az első őr azok közül, kiket az új Jeruzsálem őreiül rendelt, akikről írva van (Is. 62. 6), hogy egész nap és egész éjjel nem hallgatnak sohasem: Tota die et tota nocte in perpetuum non tacebunt. Valóban az egész világ hívői megszégyenülnének és megzavarodnának, \
