Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1928.
I.
I. 1 sz. Főpásztor újévi szózata papságához. Az örökkévalóságba merülő 1927-ik év alkonyán egyházmegyémmel együtt leborulva adtam hálát az isteni Gondviselésnek, hogy a reánk szakadt nagy történelmi megpróbáltatások dacára sikerült mostoha viszonyok közölt is a szent hit és egyházias élet megtartásán és fejlesztésén eredménnyel fáradoznunk s a rendelkezésre álló szerény eszközök dacára a katholikus élet intézményeit tovább építenünk. Mindenek előtt örömmel kell megállapítani, hogy a hitbuzgalom mélyítésére irányuló főpásztori szózatok nem voltak pusztába kiáltott szavak, hanem a rendes lelkipásztori szolgálat kötelmeinek buzgó teljesítése, melyről az esperesi jelentések örvendetes adatokat szolgáltatnak, ép úgy mint a hitbuzgalom mélyítésének rendkívüli alkalmai és eszközei főpásztori buzdításaim szellemében lelkesen és eredményesen fölkaroltaltak. Jóleső érzéssel állapítom meg, hogy a népmissiók valamint a hasonló célt szolgáló tridmimok és renovációh a csonka egyházmegye csaknem egész területén megszólaltatták az apostoli buzgalom hangját s rendkívül bő aratással jutalmazták az Ur Jézus követségében fáradozó apostoli lelkeket. Az istentisztelet fokozott látogatottsága, melyről az üdvös munka nyomán minden-felöl beszámolnak, a szentségekhez való járulás intenzitása, az egyházi szükségletek kielégítésére irányuló fokozott áldozatkészség s egyáltalán a katholikus öntudat és egyhá zias érzés gyarapodása, a szoros kötelességen túlmenő munka áldásos gyümölcse, de egyúttal a lelkipásztorok fáradozásának és személyes áldozat- készségének legboldogitóbb jutalma. A gyarapodott buzgalom eredménye, hogy az egyházi intézmények továbbfejlesztése és kiépítése hatalmas lendülettel megindult, mit az 1928. esztendőben lankadatlan buzgalommal kívánunk folytatni. S itt mindenekelőtt nagy örömmel hozom Tisztelendő Papságom tudomására, hogy a katholikus egyházi államsegélyből rendelkezésre bocsátott összegek felhasználásával sikerült megszerezni a szegedi fogadalmi templom tőszomszédságában azon hatalmas telek- tömböt, melyen az idei esztendőben Isten segítségével építeni kezdjük majd a csonkaegyházmegye központi intézeteit. Ide van tervezve a papnevelésnek végleges otthona miután az a tanítóképzőtől kölcsön birt jelenlegi hajlékában a tanítójelöltek számának örvendetes meggyarapodása miatt tovább meg nem maradhat. Az áttelepülő kisszeminárium mellé minden igyekezetünkkel törekedni fogunk a tiagy- szemináriumot is minél előbb felállítani, hogy az egyházmegye serdülő papi nemzedéke a püspök szemei előtt készülvén szent hivatására, az otthon levegőjében szívja magába azt a szellemet, melyet a különleges alföldi és egyház- megyei lelkipásztorkodás igényel. A tanügyi kormánnyal karöltve szándékunk ugyané helyen a tanítóképzőben szintén ideiglenesen elhelyezett egyetemi Szent Imre Collegium számára nagy, modern intézetet emelni, hogy a világi intelligens fiatalság is az egyház szellemében nevelkedvén oly uj férfi generációt szolgáltasson a magyar nemzet számára, melynek lelki emelkedettsége az egyház és haza legmerészebb terveit is méltóképen tudja szolgálni és a mainál dicsőségesebb jövőjét hordozni. Amidőn e terveket T. Papságom tudomására hozom már most kérem atyai szeretettel, ne elégedjenek meg az örömmel, mely lelkűket az idők jobbra fordultát bizonyító intézmények láttára kétségkívül eltölti, hanem ismerjék kötelességüknek majd az emelkedő intézetek tekintélyét személyes közreműködésükkel is gyarapítani nemcsak azzal, hogy áldozatkész barátaik lesznek s másokat is arra serkentenek, hanem főleg jeles és
