Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1926.
VII.
31 1612. sz A mohácsi csata 400 éves évfordulójának megünneplése. VII. Négyszázadik évfordulóján annak a végzetes katasztrófának, mely Mohács mezején romjai alá temette nemzeti nagylétünket s századokra megakasztotta a magyar birodalom boldog fejlődését, a kegyeletes emlékezés szárnyain száll vissza a múltba lelkünk áldozni és okulni. Imánkba zárjuk emlékét a szerencsétlen királynak, kinek koronájával együtt nemzete nagysága és egysége is porba hullott. Áldást rebegünk a főpapok — köztük a mi egyházmegyénk püspökének — és főuraknak jeltelen sirja fölött, kik a társadalmi kiválóság és közéleti befolyás legfőbb díszét a szent koronához és hazához való végig tartó hűségben tudván, vérük hullásával pecsételték meg minden okmánynál maradandóbb módon a jogot, mely e nemzet nagyjai számára a történelmi súlyt biztosítja. S leborulunk a nemzet virágának nagy temetője fölött hálát adni a huszonhatezer mohácsi vértanú lelki nagyságáért, mely dacolt a kishitűséget és megalkuvást súgó pártoskodás szellemével s áldozatának erejében hordozta a nemzeti feltámadás reményét. A nemzeti feltámadás szüntelen reményével járjuk — egy hasonló katasztrófa vesztesei — a mohácsi vész gyászos emlékekkel és nagy tanulságokkal teli mezejét. S magunkba szállva mérlegeljük, hogy atninl 400 év előtt hitközöny vallási téren, fegyel- metlenség az állami életben, torzsalkodás a társadalmi viszonylatokban okozta a bukást, úgy mai megaláztatásunk ugyanezen nemzeti hibák eredője. S ennek felismerése fakasztja lelkűnkből a fohászt, vajha a nemzet és hit vértanúinak hősi áldozata megihletné a késő nemzedéket, s az rátalálna a lelki mélységnek, tekintélytiszteletnek és egymás megbecsülésének kegyelmi útjára, s amint fölemelkedett 400 év előtti bukásából, úgy kelne fel egységesen, megtisztulva mai szolgaságából, s amint a bukások a nemzet hibáinak nagyságát mutatták, úgy ismételt fölemelkedése a Gondviselés nagy szándékának vele szemben legyen állandó bizonyítéka. ❖ E gondolatok és érzelmek hatása alatt elrendelem, hogy aug. 29-én minden templomban a szentbeszéd keretei közt megemlékezzenek papjaim a mohácsi vészről, annak főleg erkölcsi okairól s az egyházi és nemzeti életre való nagy kihatásairól és tanulságairól. Az iskolai év megkezdése utáni legelső alkalmas, szabad napon ünnepélyes gyászmise tartandó a mohácsi vész áldozataiért, melyre a tanuló ifjúság megfelelő előkészítés után elvezetendő s a helyi hatóságok és a hivő nép is meghivandó. A Mohácson emelendő emléktemplom javára legalkalmasabb napon templomi és iskolai gyűjtés rendezendő, melynek eredménye hivatalomnak szeptember hó .végéig beküldendő. * A S. Cong. de discipl Sacr. 1925. évi julius hó 29-én hozott döntvényében (közzétéve: Acta A. Sedis 1926. n. 2.) következőket rendelte: t Hívják fel a lelkipásztorok és egyházi szónokok a hívek figyelmét a kereszt- és bérmasztilői tisztség céljára, nagy fontosságára, magyarázzák meg ezek kötelességeit mind a szentség kiszolgáltatásánál, mind pedig később az életben. A Codex a kereszt és bérmaszülői tisztség érvényes és megengedett módon való viseléséhez bizonyos feltételeket kíván meg, amelyeket azonban nemcsak a kereszt- és bérmaszülőktől, hanem helyetteseiktől is meg keil követelni. A helyettes mindig megbízatással bíró, határozott személy legyen. A megbízatásról akár tanuk, akár Írás vagy más utón tudnia kell a szentség kiszolgáltatójának is, aki az anyakönyvben, mind 1569. sz. Utasitás a bérma- és teresztsziilök helyettesítése ügyében.
