Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1925.

III.

111.

Krisztusban Szeretett Híveim!

s

11

571. sz.

A főpásztor nagy böjti szózata.1)

A vigság és gondtalanság farsangja már hetek óta elmúlt, de a komoly magába- szállás ideje még ha mindig nem érkezett volna meg. Azt hinné az ember, a mulatság és féktelen szabadosság örömeiből elég volt már, s hamvazó szerda komor harangszavával megkondult a magábaszállásra és komoly munkás életfelfogásra figyelmeztető szó is; ámde ehelyett azt látjuk, hogy az emberek nagy része mintha állandó kábulatban élne, illetve mintha állandó kábulatot keresne s az élet komolysága elől menekülne: tulcsapongó jókedv, féktelen mulatozási vágy, eszem-iszom és „soha meg nem halunk“ duhaj nótája teszi hangossá a könnyelmű gazdagok és még könnyelműbb pazarlók nappalát s éjjelét — mialatt a megélhetés szörnyű nehézségeivel naphosszat sikertelenül birkózó s éjjel reménytelenül merengő ezerszer-ezernyi hajótöröttjei a nemzeti, társadalmi ésgazdasági válságnak, tehetetlenül, ázva- fázva és éhezve hordozzák az élet keresztjét.

Emberek hova fog az vinni, ha a társadalom egyik fele niitsem törődve fefcbaiát- jával éli világát s gondtalan könnyelműséggel tépi a pillanat kínálta örömöket és habzsolja gyönyörűségeit, mig a másik oldalon néma irigység vagy morgó gyűlölet jelzi a végzetes ellentétet, mely embert embertől, testvért testvértől, polgárt polgártársától, hazafit hazafitól elválaszt s ellenséges táborba sodor ? Az Üdvözítő Jézus megváltó halálának előestéjén, mikor isteni Szivének szerelme miérettünk legnagyobb lánggal lobogott és legszentebb fohászait emelte ég felé, azért imádkozott: „Atyám! tarsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy eggyé legyenek, mint mi vagyunk"2) — s akkor mi, ennek az Ur Jézusnak szent vérével megváltott és összeforrasztott, kegyelmével szent testvériségre megszentelt és egymáshoz fűzött késő ivadékok úgy élünk egymás mellett és úgy érzünk egymással szemben, mint idegenek, sőt mint ellenségek, akik a szentek egyességéről szóló gyönyörű katholikus tant csak mint régi mesét ismerik vagy legföljebb a hiszekegyben értelem és szív nélkül hangoztatják.

Egyek legyetek Krisztusban szeretett Kedves Híveim, miként a mennyei Atya és szerelmes Fia egybe van forrva, mert test*) Böjt III. vasárnapján minden plébánia-templomban a szószékről a híveknek felolvasandó.

2) Ján. XVII. 11.

véreknek teremtett és szentelt meg titeket az Ur, egy szent család képe és boldogsága lebegett szemei előtt, mikor az embert földre hitta s mikor az önbüne által lesújtott emberiséget drága szent vérének árán talpra állította. „Kérlek azért titeket — ismétlem én is az Apostollal —hogy a hivatáshoz, melyre hivatva vagytok, méltólag járjatok, minden alázatossággal és szelídséggel, béketüréssel elszenvedvén egymást szeretettel, igyekezvén föntartanialélek egységét a béke kötelékével. Egy test és egy lélek, amint hivatástoknak egy reményére vagytok hivatva. Egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindenek Atyja, ki mindenek fölött vagyon, és mindeneken és mindnyájunkban. “ Oh Kedves Hiveim, értitek-e és ébren tart- játok-e az Apostol gondolatát, hogy „egy a hit, egy a keresztség“ ? Ráeszméltek-e mindannyian, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok, gyengék és hatalmasok, hogy nem véletlenül összeverődött tömeg a kereszténység, hanem egy nagy család, még pedig szent család, Krisztus Jézus isteni szivében összeforrott család, melyben csak egy vágy uralkodhat, egyetlen szent szenvedély izgathat: jónak lenni vég nélkül mindenkivel szemben, megértést keresni szüntelen minden jóakaratu embertársunkkal, segíteni, jót tenni minden testvérünkkel. — Kedves Hiveim gondoltok-e erre a nagy törvényre? ,,Boldog ember — énekli a zsol- táros — ki az istentelenek tanácsán nem jár és a bűnösök utján meg nem áll, és a mirigy székében nem ül; hanem az Ur törvényében telik kedve, és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik. * 2) Elmélkedtek-e — ha már éjjel nem — de legalább nappal, mikor Krisztusban testvéreitekkel találkoztok, hogy egymás segítségére állított ugyanarra a darab földre az Ur? S hogy a hittestvér, a bajtárs, a honfitárs nevei nem üres szavak, melyeknek meggyőződés nélküli hangoztatásával kivannak érvényesülni szent eszmék kufárai, hanem hogy a földi élet legszentebb törvénye a Krisztusban való testvériség és egység, s hogy abban az arányban remélhetjük csak sorsunk jobbrafordulását, amily mértékben törekszünk jóságosak, engedékenyek, irgalmasak, türelmesek és áldást szerzők lenni egymással szemben.

') F.ph. IV. 1-6.

2) I. zs. 1—2.