Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1925.

VI.

24

*

dicséretes módon kezdett, szerencsesén be- bevégezze, s a müveitek példája által a haza egész köz- és magánéletét Krisztus szellemében megújítsa.

De áldd meg Szentséges Atyánk a tanítókat is, kik szintén nagy számmal vannak képviselve e zarándokseregben, s mint népünk oktatói az emberiség legfőbb tanitója előtt fogadást tesznek, hogy a magyar népet vallásos szellemben úgy kívánják irányítani, miként azt az Egyház szent tanítói, de Magyarországnak szent királyai is rendelték s hazánk törvényei ma is dicséretes módon sürgetik.

Velünk vannak a keresztény felebaráti szeretet mnnkásai is, kik a „Szociális Missió Társulat“ neve alatt fáradoznak s a szellemi és anyagi nyomorúság enyhítésére törekszenek, és most térden állva kérik a legjobb Atyát, kinek szive és segítő keze korunk bajainak enyhítésére mindig készen áll, áldja meg üdvös szándékukat. De mindannyian, kik főpapi trónod körül itt összegyűltünk, sőt testvéreink és barátaink, kik utunkra elbocsátottak, vagy inkább Mária országának összes gyermekei epekedő lélekkel várjuk szavaidait és áldásodat.

Egész Magyarország siet, az üdvösség ez esztendejében Szent Péter utódjához, a jóságos Atyához — kinél az örök élet igéi vannak — és mi hisszük, hogy Általad Krisztus szól népünk üdvösségére. És ha e földön mindent elvesztettünk is és ha megfeledkeztek is rólunk, mégis örvendünk és bizakodunk, mivel megmaradt jó Atyánk, kinek jósága nagyobb minden káros indulatnál és áldása hatékonyabb minden csapásnál.

Kik az égi segítségre jobban rászorulnak mint bárki más, szomjuhozó lélekkel várjuk atyai jóságodnak kiáradását, s szivünk és szavunk az Éghez száll: hogy áldásod bennünktermékeny legyensüdvös tetteink nemzetünkkel együtt gyarapítsák Szentségednek s Krisztus országának dicsőségét.“

A Szentaya válaszáról az „Osservatore Romano“ (1925. szept 16. számában) ekként^ számolt be :

„Ö szentsége az „Aula déllé Benedizioni-“ ba kihallgatáson fogadott 900 magyar zarándokot, akiket Glattfelder Gyula Csanádi püspök mutatott be neki.

Ő Szentsége latin nyelven szólt hozzájuk. Kitüntető szeretettel üdvözölte őket és rámutatott arra, hogy amikor az imént közöttük járt és mindegyikkel kezett fogott, mindenkivel személyesen megismerkedett, úgy

látta, hogy négy különböző csoport van a zarándokseregben :

Az első csoportban Magyarország egyetemeinek és főiskoláinak tanulói voltak, akik most vannak legszebb korukban s mint ilyenek az erőnek, az üdeségnek, a bennük szunyadó reményeknek kiváló képviselői. Ezek, szép ifjúságukban, oly kedvesek az Ur Jézus szent szivének és ezért a pápának is ; ma még csak tanulók, de holnap már mesterek, hivatalnokok, törvényhozók s a közügyek intézői lesznek. Bennük zsendü! tehát Magyarország jövője, ezé a kedves országé, mely oly drága a zarándokoknak és a Szentatyának is. Ö Szentsége örömmel látta, hogy a dicsőséges Szent István nagy fiának, sz. Imrének pártfogása alá álltak az ifjak, s azelső Csanádi püspöknek, Szent Gellértnek, oktatását megszívlelik.

A második csoportot elemi iskolai tanítók alkották, válogatott, de békés katonák, anyagi fegyverek nélkül, de annál hatalmasabbak a szellem fegyverei által, hiszen tőlük függ legnagyobbrészt a gyermeki lelkek gyors fejlődése. A szentatyának rendkívül jól esik látnia, hogy a katholikus magyar tanítók az ifjú lelkeket, kik náluk keresik a tudás elemeit, keresztény felelősségérzetük tudatában megtanítják Isten ismeretére , szeretetére és tántoríthatatlan hü szolgálatára; ezért rájuk is kiterjeszti azt a kiváltságos áldást, melyet mindig tartogat azok számára, akik a tanítás magasztos hivatásának szentelték magukat.

A harmadik csoportban azok foglalnak helyet, ahik életüket és erőiket a szeretet gyakorlására szentelték a „Szociális Misszió Társulat“ néven működő szervezetben, melynek célja az emberek megsegítése minden lehető módon, minden szükségben: anyagi és lelki szükségben egyaránt. És ha igaz, hogy a szeretet a legkiválóbb erény valamennyi között, akkor azt is el kell ismerni, hogy ez a csoport igazán kiváltságos csoport és méltó arra, hogy a közös Atya különleges megelégedését élvezze.

Végre a negyedik csoportban különböző társadalmi osztályokból való egyének voltak, akik nem kíméltek semmi fáradságot, nem riadtak vissza semmi kellemetlenségtől, semmi áldozattól, csakhogy Rómát lássák, a szent év kegyelmében részesüljenek és Krisztus helytartóját meglátogassák. Különösen örül a szegények eljövetelének, mert jól tudja, hogy azoknak milyen áldozatot