Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
1927. december hó. PÁSZTORTÜZ 3 ik oldal. GYÜLEKEZETI-MUNKA. Rovatvezető: KELEMEN GYULA. Megfojtott ifjúság. Csonka Magyarországnak sok református egyházában a konfirmáció után megköny- nyebbülve mondják ki a nagy szót: Elvégeztetett. Most már tovább nem kell vallásos nevelésben részesíteni a fiukat és leányokat, mert már megkonfirmáltak, megtanulták a kathekizmust s megtanultak mindent, ami csak a református keresztyén élethez szükséges. Meg azután örülnek is annak, hogy a konfirmáció után nem keli tovább törődniük az ifjakkal, mert a konfirmáció utáni esztendőben a legnehezebb bánni a serdülő fiukkal és lányokkal s a velük való foglalkozás nagyon sok gondot adna. Ilyenkor megnyúlik a kezük, a lábuk s kezdenek átvedleni nagyleányokká és férfiakká. Nagyon sok bennük az életerő, azt se tudják mit csináljanak azokkal az uj gazdag erőkkel, melyek máról holnapra támadnak fel bennük. Csak úgy feszíti őket az uj testi és lelki erő. A református egyházak azonban, mindazt az uj életenergiát, mindazt a sok dallamot, amely ilyenkor feltámad a szivükben, befojtják, lekötözik a kezüket és a lábunkat, nem veszik észre, hogy az ifjúság tenni szeretne valamit Jézusért, a hitéért. Mivel azután az egyház nem használja fel a serdülő és ifjú kor sok feszitő uj erejét, bezzeg felhasználja a Sátán, a bűnök emberei, a bűnök emberei, a mozi, a kocsma, a kártya. Ugyanazt az erőt, amellyel sok jót lehetne tenni és építeni, rombolásra és tombolásra használják. Ahelyett, hogy fiatal embereket szabadon enged az egyház, hogy „kitombolják“ magukat, össze lehetne gyűjteni őket ezer és egy munkára és társaságba: Krisztusért. Ha az a baj, hogy az egyházak vezetői* a lelkészek, a tanítók, presbiterek azért nem tesznek semmit az ifjúsággal konfirmáció után, mert nem értenek hozzá, de a jó akarat meg van bennük, azon lehet segíteni. Csak Írjanak a központba s kimegyün1' segítünk, a munka megindításában, adunk programot. De ha azért nem tesznek semmit az ifjúsággal, mert fontosabb dolog ennél a gazdálkodás, táncmulatság rendezése, a szövetkezeti pálinka mérés, mint a zülleni indult ifjúsággal való törődés, ott már na« gyobb a baj s azon nem tud segíteni emberi hatalom, csak az örökké való Isten ujjászülő ereje. S ezek a hűtlen sáfárok az elkótyavetyélt és megfojtott lelkű ifjúságért nem embereknek fognak számot adni, hanem az örökké való isten nagy fehér Ítélő trónja előtt. Ezekért mi csak imádkozni tudunk. De ugyanakkor minden rendelkezésünkre álló eszközt használni fogunk, hogy református egyházaink megfojtott ifjúságát kiszabadítsuk a nemtörődömség, a közönyösség és „evangéliumi lustaság“ köteléből. A református ifjúság tenni és élni akar Jézusért! Dobos Károly. református lelkész. MEGJEGYZÉS: A konvent jóváhagyásával és legmelegebb ajánlásával állott munkába a református titkár, ki most jött haza amerikai tanulmány útjáról, hogy gyülekezeteinkben megszervezze a konfirmáció utáni ifjúsági munkát. Minden egyháznak rendelkezésére áll. Elmegy még a „világ hátamegett» levő gyülekezetbe is, csak úti költség megtérítést kér. Több környékbeli gyülekezet együttes hívása a kiadást minimálissá teszi. Mindenben segítünk, várjuk a meghívást. írjon ide: Dobos Károly református titkár IX. Üllöi-ut 29. II. KIENSz. Budapest. • Vasárnapi iskolai tanitás karácsonya. (Vázlat.) Aranymondás: Történet : Luk. II. 10., 11. Luk. ev. II. r. 1—20. v. Bevezetés. A történetet szabadon, színesen a gyermek képzeletéhez alkalmazva elbeszéljük. Tárgyalásban kifejtjük miért kellett mindennek így történnie. Az emberek sokszor sóhajtottak fel az első Kar előtt: bárcsak jönne már a Megváltó, ki eltaposná a kígyó fejét, ki megszabadítana bennünket sok nyo- moruságinktól, vétkeinktől, isten többképen megígérte a Szabaditó elküldését, még születésének helyét is megüzente. (Szátnonkérni egynéhányat ez Ígéretekből.) És mikor eljött az időnek teljessége, vagyis, mikor a nyomorúság az utána való sóvárgás a Iegemésztőbb volt szinte világszerte, akkor megszületett, eljött a földre, mint kis gyermek a Jézus Krisztus, Istennek legdrágább ajándékaként, hogy bennünket, Istenről elfelejtkezetteket, újra égi Atyánk jó, igazi gyermekeivé tegyen. Nekünk, nektek is gyermekek ó a Sza- baditó( Jézus).
