Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
6-ik oldal, PÁSZTORTÜZ 1927. január hó. ügy a cura pastoralisnak, mint általában minden pedagógiának egyik legfontosabb alaptétele a példaadás. A gyülekezet tagjait az üdvélet felé vezérelni felséges, de nenéz feladat, melyet sikeresen megoldani a személyes bizonyságtétel nélkül nem lehet. Életet csak élet kelthet. A hívek üdvéletének a ve zetésére nem lehet alkalmas az, ki nem hordja magában azt az életet, amelyre eljuttatni akar. A gyülekezetnek látnia és tapasztalnia kell ezt az életet valakiben, — azért a gyülekezet tagjainak példaképe elsősorban a lelkipásztor. Ebből következik a példasdás nagy kötelessége. Ennek fontosságát és ha • tását mindenki elismeri és természetesnek találja. De próbáljuk meg ezt ne csupán a lelkészre vonatkoztatni, hanem annak csa« ládjára is; úgyszintén mindazokra, kik a gyülekezet kebelében vezető szerepet töltenek be. Hiszen „egyetemes papság“ volnánk ? Vájjon mennyiben felelünk meg e követe! ménynek mi s általunk mindazok, akiket állandóan figyelemmel tart a gyülekezet szeme? ! Kezdjük magával a lelkipásztorral. Némely helyen maga a lelkész is ritkán jár templomba. Elmegy, ha prédikál, — de ez nem templombajárás. Ha a kanonikus órákon nem vesz részt, ha káplánját nem hall« gatja meg, ha a legátust egyedül bocsátja templomba: ez nagyobb feltűnést kelt,mintha mások 15— 20-an hiányoznak a templomból Ilyenkor egészen természetes a csendes bírál- gatás és Ítélkezés: „no, — a pap sem jött most, — mert nem muszáj !“ . . De a lelkész egész családjának is ki kell állania példaadás tekintetében a gyülekezet kritikáját. (Erről beszélünk a legkevesebbet Szerk.) Sajnos, mégis úgy áll a dolog, hogy még a meglevőnél is szomorúbb következményei lennének, ha a gyülekezet a lelkész családját tekintené — sok esetben — példaképnek. (Hála Istennek e tekintetben sok jó példát is látunk. Szerk.) (Folytatása következik.) Kelemen Gyula. SZIVES TUDOMÁSUL ! Előfizetések beküldésére csekket csak a jövő számunkhoz mellékelhetünk. Mátészalkai gimnázium érdekében mozgalom indult meg vármegyénkben. Olvasóink figyelmét felhivjuk erre az akcióra és szeretnék, ha ez vagy református gimnázium ienne vagy úgy szerveztetnék, hogy az egye« sitett vármegyék nagy részben református lakosságának érdekei minden tekintetben figyelemben és kellő méltánylásban részesülnének, különösen tanárok kinevezésében. $z Wr íábaináf. „Ne csodáld ha azt mondom néked: Szükség néktek újonnan születnetek“. Ján. Ili, 7. Az újjászületés mindenkor nagy problémánk, különösen annak kell lenni most uj évben. Ez a világ meg volt addig is. mig mi nem tud tunk róla, míg mi nem láttuk, mig mi megnem születtünk, mig mi benne nem voltunk ebben a világban, mint érzékelő és cselekvő tagjai ennek. A nap melegített, éltetett addig is mig reá nem süthetett szomorú vagy vigadó arcunkra. Sokan nem tudják, hogy van egy másik világ is, amelynek az újjászületettek örvendeznek és ebben élnek, boldog áldásos életet Az ö napjuk a Krisztus. Az életrend ott más, Más az újjászületettek értékelő képessége és a mér téke is. Más itt a Programm, más a levegő! Szeretet, áldozat, béke és öröm A földi világot is az a másik: a telki tudja megtartani és megszépíteni. A földet és ezt a testi életet megutálja és mégis siratja az, aki nem lesz a Léleknek is a gyermeke még itt. A földi világot és ezt a testi életet szereti és boldogan éli az, aki tudja, hogy ez csak árnyéka, ama lelkinek, ahol és amikor majd nem homályosan hanem színről szire látunk és Isten eltöröl szemeinkről minden könnyet. A szél fu és annak zúgását halljuk A Lélek jő 1 Vajon ériünk, hogy ujjászüljön ? Hogy adjon más látást és más hallást, mit amilyennel eddig bírtunk? Hogy adjon uj világ- szemlétet és uj ismeretet ?.. Hogy adjon uj szivet. amellyel értsünk lelki és mennyei dolgokat ? _____Igen. És akkor nem az lesz a fontos kérdés előttünk, hogy mit hoz reánk és nekünk az uj esztendő, hanem hogy mit adunk mi, a Lélek által vagy a Lélek mi általunk, ennek az esztendőnek s hogy mit fogunk mi ez esztendő könyvének 365 üres lapjára beírni? !,.. K. B. A szatmári egyhm. VI. belmissziói kőre dec 16 án tartotta első gyűlését Kocsor- don Szabó János elnöklete alatt. Tóth Sándor nábrádi lelkész, belmissziói előadó ismertette itt a Konvent 1926. évi 18 számú határozata alapján a konveníi belmissziói bizottság programmját az 1926—27. évre. Gyűlésünk alaposan megvitatta ezt a programot és minden lehetőt megtesz annak megvalósítása érdekében. Jelen voitak itt Kerekes Gyula, Csáp- ke Bála, Kalmár Dániel, Hajdú István. Kosa Béla lelkészek és a kocsordi tanitói kar, A Hit és Szolgálat mozgalmát ismertette Kósa Béla a Pásztortüz szerkesztője. Hozzánk illő kedves szerény ebéddel a parókhia Nagytisz- teletü asszonya látott el bennünker szives szeretettel. Hálás köszönet érte.
