Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7-8. szám
4-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. julius és augusztus hó. Mit ér a véka, ha nigcs benne liszt, mit ér a korsó és a lámpa, ha nincs olaj , Mit ér az egylet, a kör, a szövetség, ha nem Jézus él benne, mit érne az egyház is, ha hiányoznék belőle az Isten lelke??... A Hit és Szolgálat mozgalma például nekem épen azért rokonszenves, mert azt mondja, hogy nem akarja az egyletek számát szaporítani az egyházakon belül, mert ezek az egyletek gyakran esnek abba a hibába, miszerint azt mondják, hogy az Isten lelke munkájának ők az igazi hordozói. „Isten megszervezte a maga egyleteit akkor, mikor egyházakat alapittatott“ és rábízta ezekre az Ő Igéjét és az Ö országának a terjesztését. Jaj az egyházaknak, ha erről elfelejtkeznek 1... Nem akarhatom én itt az evangélizáció* nak pontos és csalhatatlan meghatározását adni, hiszen ezt a munkát gyülekezetenként és majdnem egyénenként másképen kel! folytatni. Csak azt akarom leszögezni, hogy az evankélizációt evangélium és lélek nélkül végezni nem lehet, ügy szintén nem lehet önző egyéni érdek és érvényesülés céljájból sem, csak az Isten országa és a Jézus uralma diadalára jutatása érdekében. Aki figyelemmel kiséri ma Magyarországon a református evangélizációs munkát, megállapíthatja, hogyfaz nagyon örvendetesen nemcsak egy társadalmi osztályban, nemcsak egy irányban, nemcsak egy téren folyik, hanem minden irányban. Fiú és leány diákok közt, fő és középiskolás növendékek közt, lelkészek s tanítók egyesületeiben ; rendőröknél és a börtönök lakóinál, cserkészeknél, kórházakban, az intelligencia körében s egyszerű falusi gyülekezetekben. És elhallgassam é a vasárnapi iskolai munkát??... Szóval nem kérdés már, hogy hol kezdjük, melyiket evangélizáljuk előbb, kicsodák hitének kell előbb felébredni, növekedni és erősödni, mert ma már mindenütt szánt, vet és arat az evangélizáció, még pedig hovato- vábbfés rövidesen úgy mint szorosan az egyházhoz tartozó (hogy rossz szóval mondjam: hivatalos) munka. Hát még milyen lendiilelet venne az evangélizáció. ha református napi lapot is dl- lithatnánk be ennek a szolgálóidba minél előbb I ? Kósa Béta. Király Ferenc porcsalmai lelkész hosszas betegség után junius 28-án elhalt. Junius 30-án temették el Ópályiban. Király István ópályi-i lelkész fiát, Király Pál fülpösdaróci lelkész testvérét gyászolja benne. Isten vigasztalja meg őket. NYÁRI RAPSZÓDIA. Pittypalatty... pitty palatty... Aki bírja most arat. Ébredésre, alkonyaira Éneket zeng a pacsirta. Búzatáblák amint fogynak A keresztek sorokoznak. Pitty palatty... Pitty-palatty... Magyar ember most arat. Ahol magvát hintegette, S reménykedve egyre leite Munkája vaj’ mit is ér: Összehordva már a kéve, Vágya, álma és reménye: Asztagba már a kenyér. Még nem szárnyal fel a hajnal, Vagy a nap már messze nyargal, — Alig ismer éjszakát — Acél izmok megfeszülnek, Nehéz cseppek nehezülnek: Isten áldás — tele zsák. Rengő ringó arany róna Vidám arcú aratója: Bűvös-bájos ez a kép. Pitty mállóitól öreg estig Újra kezdi — alig nyugszik: Csodás zenét zug a gép. Pitty palatty... pitty'palaty... Magyar ember igy arat. És ha telten áll a kamra, Nő reménye, fogy a gondja S kél benne szent akarás. Add utam, hogy e határon Minden magyart együtt lásson Egy hazában, egy családban, Egybeforott imádságban A jövendő aratás. Szamoskér. Kun Sándor. Csaholcon julius 10-én tették fel a toronyra a gömböt, szép ünnepély keretében, amelyen G. Szabó Mihály helybeli lelkész tartott alkalmi beszédet és imát. Az 53 évvel ezelőtt leégett község Isten segedelmével rö* vid idő múlva felszenteli templomát. Erre az alkalomra Balthazár Dezső püspökünket is várja a gyülekezet, melynek külső belső megnyitásán lelkipásztora hűségesen fáradozik.
