Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-04-01 / 4. szám
2-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. április hó. kozik-e, vagy a léleknek már most eienged- hetlen föltétele? A hegyi beszéd szellemében épült magas fokú megszentelődés gyülekezete mily viszonyban van a mindennapi élettel, amarra is vonatkozik^ az az egyezmény, melyei az egyház kötött a világgal? A katholikus szerzetrendek volnának hivatva képviselni-e magasabb keresztyén séget(?) Luther az egyes keresztyén emberben köti össze a két feltételt. Az érzületet a hegyi beszéd szelleme hassa át, s amennyire csak lehet, ez az érzület hassa át a külvilágot. Kálvin minden külső viszonyt Isten dP csősége szempontja alá helyez. A szekták a legkomolyabb mértékben igyekeznek megvalósítani a hegyi beszéd magasabb kegyességét, mely sok tekintetben az egyház népies alakjával szakítás s attól való távolodás. Vigyáznunk kell tehát, nem a szekták malmára hajtjuk-é a vizet? Minél magasabb s szigorúan vett az eszmény, annál inkább hátunk megett marad a tömeg; aki azonban ezt megtartani s emelni akarja, tulszigoruság- ból engednie kell. A kevesebb mennyiség jobb minőségűvé alakítható át. Ha a gyakorlati életbölcsesség azt mondja, hogy a mennyiséget is megtartsuk akkor a hegyi beszéd ideálját essan fokozatosan kell kitűzni s a gyakor- ati életben megvalósítani. Győrietek. Dr. Juhász László. „Azt bünteti kit szeret“ ..... (L evél részlet, oláh uralom alól.) Egyházi életünket nagyjából bizonyára ismeritek, mint ahogy mi is tudunk egyet- mást rólatok. Püspökünk Sulyok István vá- radi esperes lett, kit nagy nehézségek után végre hivatalosan is elismert a kormány. Ő a Tiszántúlról leszakadt, mintegy 210 egyh. közs.-ből álló „Királyhágó melléki“ egyh. kér. feje. Az erdélyi kerület teljesen külön van, külön szellemével, szokásaival, adminisztrációjával. Itt a debreceni felfogás és levegő uralkodik, mivel papjai is legnagyobb részt onnan kerültek. Predikálásunk, egyházi levelezésünk nyelve magyar, de már iskoláinké nem. Földrajz, történelem, alkotmány románul taníttatnak és az állam nyelvre heti 12 órán. A legnagyobb baj az, hogy felekezeti iskoláink állam segélyt nem kapnak. Az egyház pedig legtöbb helyen nem birja az állami rendszerű fizetést megadni, amit pedig szigorúan követel az állam. Ezért tanítóink vagy nyomorognak, vagy repatriálnak vagy veszekednek a fenntartó egyházakkal. Tanítóképző felekezeti és magyar egy sincs. Nagy a tanitó hiány! Elgondolhatod, milyen nehéz a helyzet, mikor a jelszó: kitartani, fenntartani iskoláinkat az utolsó leheletig, minden áldozat árán! A felséges nép pedig áldozni nem akar, meg nem is tud sok helyen, mert szegény és más adóval valósággal megölik. Most úgy hírlik, hogy sikerül talán valamelyes iskolai áll. segélyt kicsikarni a magyar-parlamenti csoportnak. De mindig késik, mindig halogatják. A télen meg a lelkészi kongruát is nagy veszély fenyegette, mert egy hirtelen megjelent miniszteri rendelet, — egyházanként, — 200 család megléteiéhez kötötte az áliamse* gélyt, ami körülbelül iOOO—1200 lélek- számnak felel meg. Ami azt jelenti, hogv az összes felekezetek gyülekezeteinek 75%-a elesett volna az áli. segélytől. Csak a gör. kath. püspökök és a kisebbségek elkeseredett parlamenti harcai és hírlapi feljajdulásai után szívta vissza a vallás és szépművészeti miniszter a kongrua fosztó rendelét. Fogalmatok sincs, mit jelent kisebbségi sorsban és állapotban élni egyházi, iskolai és társadalmi élet tekintetében !!! „Azt bünteti, kit szeret __“ Az élet igazi meggyógyitása. Sok ember élete nem egyéb örökös gyógyulás keresés és reparációnál. Az ember legnagyobb baja nem a szegénység, legnagyobb nyomorúsága nem a testi betegség, legátkosabb terhe nem a müveletienség, hanem a bűn A bűnnel szemben veszítjük el naponként a mi csatáinkat. A bűn osztogatja lelkünkre csapásaival a sebeket, amelyeket nem győzünk kötözgetni. Alig gyógyul meg az egyik, már megkapjuk a másikat. Örökös reparációval és fogadkozásokkal töltjük az életünket. Kísérletezünk. Ha megcsalt a bölcsek egyik tanácsa, a másikhoz fordulunk. Keressük az életnek balzsamát és nem találjuk. Sokan szomorúan hagyják abba a próbálgatást és reménytelen sorsukat oda dobják indulataik szeszélyeinek. Nincs igazi gyógyulás Jézuson kivül, az evangélium nélkül, „Nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartanunk* (Csel, IV. 12,), csak a Jézus neve. Gondoltál é már erre az egyetlen igazi gyógyításra? Milyen áldott és boldog az, aki nem legutoljára fordul ő hozzá azzal a gondolattal: ha nem használ, nem is árt!!.. Milyen öröm, ha valaki korán rájön arra, hogy nem az a fontos, vajon jó! megyen-e sorsunk vagy rosszul, nevetve járjuk-é élet- utunkat vagy sírva, hanem az a fontos, hogy
