Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-03-01 / 3. szám
Mátészalka, 1927. március hó. II. évfolyam 3. szám. ZAKKELETI REFORMÁTUS ÉRTELMISÉG LAPJA. Szerkesztőség Szamoskér. Kiadóhivatal Mátészalka, „Szatmár és Bereg“ nyondar.t. Megjelenik minden hónapban. Főszerkesztő : Dr. JUHÁSZ LÁSZLÓ Felelős szerkesztő és kiadó: KOSA BÉLA íej i Előfizetési díj Negyedévre . . 1 pengő Félévre . . . 2 Munkatársak: Fóris Lajos, Kelemen Gyula, Kiss Lajos lelkipásztorok. Abotí Imre, Bordy Mihály, Gaál Ferenc, Gáli János, Kun Sándor tanítók. Minden fronton ébren és résen keli lennünk. Talán nem is igy kellene mondanom, hogy fronton, hanem minden őrhelyen és vrAnden pásztor tűznél, mert a frontokat vagy frontot, sajnos, nehéz felfedeznünk ! . . . Valahogyan olyan forma a helyzetünk, bogy mindnyájan külön- külön és összesen is körül vagyunk véve. Szinte állandó a közelharc ellenünk, helyesebben a mi egyházunk ügye ellen. Szinte észre se vesszük mi már ezt. Ki látja és ki tudja megfigyelni, hogyan nő a vetés, a búza szár? Mig egyszer csak előttünk áll a kész kalász! . . . Ha vaiaki a mi kerítéseinken és berkeinken kívülről jön — mondjuk — cseppen közénk, az látja és érzi legjobban, hogy mennyi a bajunk, mennyi a nehéz, szinte megoldhatatlan egyházi problémánk, milyen „oldoti kéve“ vagyunk s mennyire állandóan felajzoítak az idegeink! Magunk is magunk ellen vagyunk E mellett mily szívósan törtetnek előre a szekták, mily célludatos és impozáns a római katholicizmus munkája, mily zűrzavaros és meghasonlott a mi belső életűnk, mily levegő vagdosás nekünk sok kiabálásunk, mi» kor nem arról beszélünk, amiről kellene Szinte fenyegetőig jut eszünkbe az ige: „Miként a Noé napjaiban lett , . . ettek, ittak, házasodtak ... és eljőve az özönvíz". (Luk. XVII 17.)... Mi adminisztrálunk, pereskedünk a veszedelem özönvize pedig már zug, harsog mögöttünk, de mi nem vesszük észre. A római katholikusok — dicséretükre mondom — plébániákat szerveznek, iskolákat alapítanak, apáca zárdát terveznek, — tanítás és kórházi ápolás céljaira — itt a mi vidékünkön is, a szekták ima-házakat eme!» nek ; a mi iskoláink beomlanak, templomaink leroskadnak, parőchiáinkra sokszor gúnnyal mondják, hogy eladó! . . . Más egyházak frontjaikat, előőrseiket előre tolják, a mienk? ... jó, ha még a helyén áll ! . . . Sötéten látó, túlzó ember — gondolják sokan, — én pedig azt mondom : ha egy kazal szalma aigyul, a harangokat alaposan félre kel! verni, mert az egész helység veszedelemben forog ! . . . Még ahol teljes fegyverzetben és halálra szánt hűséggel állanak is az őrállók, ott is sokszor szenvedünk rövidséget a világ fiaival és más egyházakkal szemben, hát még ha minden előbbre vaió nekünk, mint annak a szent flnivatásnak és drága megbízatásnak az érzete, hogy Isten az ő országának ügyét és a magyar nemzet jövőjének a sorsát a mi református anyaszentegybázunk által kívánja előbbre vinni és biztosítani!? Az intelligenciának és a köznépnek céltudatosan egynek kel! lenni egyházunk áldozatos szeretetében és érdekei megvédésének a szolgálatában. Isten magunk által ver le vagy emel fel minket! Szamoskér. Kosa Béla. Magánügy-e a vallás? Az emberek sokszor mondanak féligazságot a hamis következtetés kedvéért. Tipikus példáia ennek a fenti tétel, amelyet igy. különállóan, a materialista világnézet lovagjai vetettek bele a köztudatba. Első tekintetre csakugyan nincs termé« szetesebb igazság, mint az, amit tételünk állít. A vallás személyes összeköttetés, religio, tehát a legegyénibb dolog. Ezért áll az igaz és mély vallásosság a „titkon ajtódat bezárva“ törvénye alatt: komoly, tartózkodó, bensőséges. Tényleg az intimitás kiábrázolására alig találnánk megragadóbb képet az imádkozó férfinál. Elismerjük tehát, bogy a vallás magánügy. sőt a legszentebb magánügy. A lelkiismereti szabadság kivívása, kiterjesztése és meg
