Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
1927 február hó. PÁSZTORTUZ 5-ik oldal. szokás és bizonyos, hogy ennek meghonosít íása sehol sem lenne jutalomnélküli fáradság. Végül szólanom kell valamit a községi elöljáróságokról is, — felltéve, ha többségben református. Láttam gyüiekezeteket, hol az elől* járóság minden alkalommal megjelenik az istentiszteleten s a biró vezetése mellett foglalja el helyéi a fenntartott padsorokban. De még több gyülekezetei, hol istentisztelet alatt a községházán „pipaszó“ mellett eszmecseréi az elöljáróság. Az elöljáróság nem egyházi alakulat — veti ellenem valaki. Igaz ; elismerem. De én nem filozofálni akarok. A kezemben tartott tükördarab azt mutatja, hogy akikről szó van, előbb voltak a gyülekezetnek, mint az elöljáróságnak tagjai. Tehát előbb gyülekezeti tagok s aztán elöljárók. Mégis úgy áll a dolog, hogy a gyülekezet nagy többsége nem az egyház egyszerű tagjait, hanem világi feljebbvalóit — valóban elöljáróit látja bennök, ha a templomban megjelennek. Maradhatna e valaki otthon ko* molyabb ok nélkül és kártyázgathat é a kapuban, ha a jegyző, a biró, a község minden valamire való embere a templomban hallgatja az Ur igéit? * Leteszem a tükördarabot. A látó szemeknek ennyi fény is elég volt ahhoz, hogy rá ismerjenek eddig nem sejtett és nem keresett mulasztásokra. Ezeket a mulasztásokat felismerni könnyű s azokat pótolni nem nehéz. A lelkipásztor, mint családjának feje, a presbitériumnak elnöke, az elöljáróságnak tagja módott és alkalmat találhat, hogy a példaadás nélkülözhetetlen követelménye is támogassa gyülekezeti építő munkáját. Érdekes szokás van Japánban. Minden családnak van házi orvosa, — de ezt az orvost — nagyon logikus módon — csak akkor fizetik, ha senki sem beteg a háznál; ha egészséges a család. — Nem vagyunk Japánban, — de azért azt mondom : nagyon vigyázzatok orvosok 1 A mi drága református Lionunk beteg, — még mindig beteg!.... Kelemen Gyula. A budapesti januári konferenciáról csak most van alkalmunk röviden megemlékezni. A nagy távolság és a téli idő miatt, a mi vidékünkről nem igen látogatják ezeket a konferenciákat. Most különös érdekességet adott ennek az is, hogy ez alkalommal alakították meg magyar református papnék első szervezetüket, amellyel az egyházi ébredés munkáját akarják elősegíteni. Kérünk mindenkit, hogy a mellékelt csekken küldje be az előfizetési dijat és az esetleges hátralékot. $lz Mr íábafnáí. •Szeretsz-e engem“ ? Ján. XXI. 17. Olyan egyszerűnek, olyan könnyűnek látszik első tekintetre e kérdésre megfelelni, Péter előtt is Hogyne szeretné az Uratl Elszomorodik, hogy háromszor is rákérdi őt /ézus. Könnyű és olcsó a válasz, ha csak az ajakról hangzik, de nehéz és értékes, ha a szívből fakadó fel. Pedig a Krisztus ezt akarja. A háromszori kérdéssel le akar nyúlni a szív mélyére és az onnan jövő válasszal mint háromszoros kötelékkel magához fűzni Pétert. Amikor a szeretete felől tudakozódik, a szivét, az életét kéri, egyúttal figyelmezteti: háromszor tagadtál meg, tedd hát jóvá, hogy rádbizhassam juhai- mat. Hangzik a Krisztus kérdése mihozzánk is. És pedig nemcsak háromszor, mert mi nemcsak háromszor tagadtuk meg és tagadjuk meg Őt, hanem sokszor, nagyon sokszor I . . . Beszédeinkből nem is hiányzik a bizonyságtevés I De nem elég szóval elmondani: „Te tudod Uram, hogy szeretlek téged 1“ Életünkkel, munkásságunkkal, a ránk bízott nyáj hűséges, önfeláldozó vezetésével kell megadni a választ 1 Engedjük e kérdést a szivünkbe hatolni s feleletünk hadd fűzzön minket a Krisztushoz szétválaszthatatlanul. Szivünkből a Krisztus szivéig kiépített vezetékbe kapcsoljuk bele gyülekezetünket s benne és általa a Krisztust szeressük, minden élte végzett munkánk beszédünk és gondolatunk is legyen valódi bizonyságtevés krisztus iránti hü szeret etünkről 1 CÉGÉNYDÁNYÁD SIPOS KÁROLY VEGYESEK. Lelkészbeiktatás Zsarolyánban. A szép egyhangúsággal meghívott Király János beiktatása jan. 30 án volt bensőséges keretek között. A beiktatást Kézy Ignác fehérgyarma« ti lelkész, egyházm. tanácsbiró végezte. A beiktatott Csel. XX. 24. alapján tartott beszéde jó reménység arra, hogy Zsarolyán jó pásztort nyert benne. Legyen méltó utóda az életmentés közben a Szamosba fuladt tragikus sorsú, de áldott emlékű Lányi Elemérnek. Szamoskérről Nagy Pál tanitót Alsóvadászra (Abauj m.) választották meg. Helyére Lőrincz Mihály választatott meg Teresz* tényéről. Legyenek áldottak uj helyeiken. A mátészalkai református egyház február 27-én műsoros estélyt rendez, amelyen közreműködésre Kósa Béla szamoskéri és Varga Ferenc vásárosnaményi lelkészek is felkérettek.
