Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
4-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1927 február hó. egyik felül Ő huzza és Ő hordozza. Ez nagy segítség és nagy kegyelem l A keresztjét is úgy teszi reánk, hogy a kereszttel együtt minket is visz fel és túl a halál árnyékának szomorú völgyein az Ő dicsőségébe és örömébe. KOSA BÉLA. GYÜLEKEZETI-MUNKA. Rovatvezető : Kelemen Gyula lelkipásztor. Iflonostorpälyi-i csipke ai egyhkz szolgalatéban! A debreceni Protestáns Lap múlt évi 50 számában rövid, kedves hir jelent meg a monostorpályi-i csipkéről. Hiszem, hogy részleteiben is érdekelni fogja e lap nyájas olvasóit ez a csipke. A csipkeverés belmissziói munkánk egyik ágazata. Évekkel ezelőtt konfirmált leányainkat egybegyiijtöttük és megalakítottuk a Leány« kört. Hetenként 2—3-szor jöttek össze a teá nyok, amely alkalommal a rendes hitépitő munkát végeztük velük: énekeket tanultunk, bibüát olvastunk, magyaráztunk, stb, De azt észleltük, hogy ez a 2—3 összejövetel kevés. A kapcsolat, mely leányainkat hozzánk s az egyházhoz ilyen módon köti nem elég erős, sőt néha szakadozik is. Siettette és sürgette az erősebb kapcsolat létesítését az a körül« mény is, hogy leányaink télen vagy otthon tétlenségre voltak kárhoztatva, vagy unalmukban olyan helyeket, összejöveteleket kerestek fel, ahol a lélek eldurvulhat, a szív megromolhat, a sátán bűnbe vezethet. Nemes és hasznos munkaalkalmakat kell tehát számukra teremteni! Így született meg a csipkeverés gondolata. Kájel Endre a világhírű bala» tonendrédi csipkés pap szeretetteljes útmutatása és megsegítése folytán 4 évvel ezelőtt csipkeverő tanfolyamot nyitottunk s ez alkalommal a falu intelligens asszonyai és 20 falusi kis leány tanulta meg a vert csipke készítését. Ezóta téli hónapokban állandóan folyik a munka. Készítünk vég csipkéket, be' téteket, zsebkendő és teritő széleket, egész csipke térítőkét, motívumokat művészi kivitelben is. Minden dicsekvés nélkül publikálhatom, hogy csipke munkánk a debreceni kiállításon nagy elismerést aratott. Mit keresnek leányaink? Naponta télen 80 -100 fillért. Csipkénk a gyárinál drágább tehát finom Ízlésű és tehetős vásárló közönséget kiván. Eddig mindent tudtunk értékesíteni. Munkálkodásunk anyagi része is fontos, enné! azonban sokkal fontosabb a vallás erkölcsi oldala. Csipkés leányaink a praróchián az úgynevezett egyesületi teremben dolgoznak, felügyeletünk és vezetésünk mellett. Gyönyörűség látni őket, amint kezűkben csörög az orsó és ajkukon zeng az ének és a zsoltár. Isten szent lelkének megsegítő erejével mindent elkövetünk, hogy ezek a leánykák Máriákká és Márthákká legyenek Munkánk eredménye határozottan észlelhető. Csipkés leányaink szorgalmas templomlátogatók, alázatosak, szelídek és kedvesek, Ha mi ezzel a munkánkkal csak egy parányit is szolgálhatunk Istennek és az ő szent ügyének: elégedettek és boldogok leszünk. Meg kell mondanom végezetül azt is, hogy a csipkeverés munkáját az én hűséges és drága segédlelkészem, jó feleségem vezeti. Dr. Szász Imre. ref. lelkipásztor. A templombajárás. (Folytatás.) Lássuk a lelkész családját! A fiukról nem beszélek, azok legtöbb esetben távol vannak ; inkább a lányokról lehet szó. Midőrv elismeréssel hajlok meg a paplányok többsége előtt, kiknek époly kedves a házi teendők végzése, mint az istentisztelet látogatása, sőt a gyülekezeti munkában való forgolódás is — nem hallgathatok azokról, kik elismerésem határán kivül esnek. De a gyülekezetén is. A faiusi nép azt még valahogy megérti s akceptálja is, hogy a tiszte- letes asszonynak sok dolga van, nem jöhetett templomba, — de azt már nem, hogy a „papkisasszonyok“ is kerülik a templomot. Mert, aki templomba jár „az papleány, aki nem jár az papkisasszony“... Amiket eddig elmondottam, — ugyanaz áll a másik belhivatalnokra a lelkész munkatársára, a kántorra is, — természetesen egész családját illetőleg. Szinte falurói-faiuia tapasztalhatjuk ezeket az elszomorító jelenségeket, — mintha bizony a beihivatalnoki családok számára külön felállított pad csak jogot megtisztelést jelentene s nem komoly kötelességet is. Mehetünk tovább. A lelkipásztor és a kántor s azok családja után legtöbbet vár a gyülekezet példasdás tekintetében az egyház világi vezetőitől a presbitériumtól. Itt sem nehéz megállapítanunk a legsúlyosabb mulasztásokat. Vannak helyek, hol a gondnok csak néha napján megy a templomba s a presbiterek közül hol az egyik, hol a másik. Nem akarok itt fegyelmi esetet stb. emlegetni, — az más lapra tartozik. Csak kérdezem lehetne-e valami kedvezőbb hatással a gyülekezet vallásos buzgóságára, mint az, ha minden alkalommal templomba vonul a presbitérium, — élén a lelkipásztorral?! Sok gyülekezetben évtizedes hagyomány ez a szép szó
