Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-10-07 / 2. szám
Mátészalka, 1926. október 7. I. évfolyam 2. szám. AZ ÉSZAKKELETI REFORMÁTUS ÉRTELMISÉG LAPJA. Szerkesztőség Szamoskér. Felelős szerkesztő és kiadó Előfizetési dij Kiadóhivatal Mátészalka, KOSA BÉLA Negyedévre . . 1 pengő „Szatroar es Bereg“ nyondar. t. református lelkipásztor Félévre . . . 2 „ Megjelenik minden hó első csütörtökjén Szamoskér Erre az évre 17.000 koroca Munkatársak: Fóris Lajos, dr Juhász László, Kelemen Gyula, Kiss Lsji s lelkipásztorok. Abcd Imre, Bordy Mihály, Gaál Ferenc, Gáli János, Kun Sándor tanítók. Hogyan állunk? (Levél egy távoli barátomhoz.) Kedves Barátom ! Leveled megkaptam és örülök annak, hogy tetszik neked a „Pásztórtüz“. Szeretnéd tudni, hogy hát itt, ahol szolgaim akaiunk vele, hogy fogadták? Engedj meg, tire most meg nem tudok rövid preciz leieletet adni. Vannak, akik rajonganak érte es minden áldozatra készek érdekében, mert nagy áldásnak tartják azt. hogy erre fele egyaital&n van már liyen orgánum, amely köré csoportosulni lehet es amelynek segítségével ez a vidék is jobban bekapcsoiódhatik abba a nagy szellemi és lelki megmozdulásba, amely egyházi életünknek egy uj reneszánszát van hivatva előkészíteni. Vannak, akik teljesen feleslegesnek tartják. Szerintük miért zavarni a szép, sima álló vizet? Miért jönnek akarnok*emberek háborgatni ennek régi romantikáját? Mire való itt tüzet, kivált „Pasztortüzet“ gyújtani, melyről felmelegedni, rőzsét hordani és vigyázni nincs kedve az embernek? Bújjék ki-ki a maga odújába ! . . . Vannak hiú és önhitt emberek, akik nem tudják elképzelni azt. hogy mi önzetlen szívvel és áldozatos szeretettel vállalkoztunk egy olyan munkára, amelyre a lélek késztetett bennünket. A más vallásuak hatalmasan kezdenek dolgozni ezen a vidéken is (nem is szólva a szektákról.) A haladó, sőt rohanó világ leghatalmasabb fegyvere r a sajtó ott van kezükben is. Csak mi voltunk elárvultak itt Bergengóciaban. Minket „kulturhelyek“-tői távoli sötét embereknek, majdnem semmittevőknek hittek ott, ahol mar elevenebb és mozgalmasabb az élet, a konferenciázások és a belniissziói mozgalmak felkarolása (s talán mar túlzásba is vitele) által. Vannak, akik azt lesik, hogy mi fiatal darvak tálán előre akarunk rug- tatni és úgy kiugatni vezényszavakat ! Ezek csalódnak legjobban. Mi nem keresünk magunknak dicsőségét, hanem sok fáradságos és elszánt kitartás áital nagy türelemmel és hittel Isten kegyelméből megszerveztük ez a sajtó-orgánumot nem a magunk szerepeltetése végett, hanem, hogy rendelkezésére bocsássuk azoknak, akikben szent szerelem ég hivatásuk iránt és akik komolyan megérezték és megértették azt, hogy nekünk „még akkor is tennünk kell valamit, ha már úgy látszik, hogy semmit sem lehet tenni“ (Dr. Vass V.) egyházunk jövője érdekében, elsősorban magunk között!.. Kérded, hogy mi lesz, ha nem fogják pártolni a lapot? Erre mi nem is akarunk gondolni, mert lehetetlenségnek tartjuk, hogy ne legyenek, akik megértik jószándékunkat és azt, hogy itt nem mirólunk van szó és nem arról, hogy szívességet tegyenek nekünk az előfizetéssel, hanem itt elsősorban Krisztusnak református egyházunkra bizott ügyéről van szó és arról, hogy hogyan képviselje ki-ki ezt az ügyet és hogyan
