Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-12-09 / 4. szám
1926. december 9 PÁSZTORTÜZ 3-ik oldal. A karácsony öröme. (Vasárnapi biblia iskolai tanítás.) Vigan lobogott a pásztortüz a betlehemi mezőn. Pásztorok tanyáztak mellette. Éjszaka volt; vigyáztak a sötétségben, hogy valami ragadozó vad meg ne támadja a féltve őrzött nyájat. Hogy el ne álmosodjanak, beszélgettek. Szóba jött, hogy milyen régóta várják már a megígért Messiást. Mi is lenne, ha egyszer csak megjelenne köztük s azt mondaná nekik: Vége van az ördög hatalmának. Bízzatok bennem, kövessetek engem és én boldoggá teszlek titeket, ha hallgattok reám és engedelmeskedtek nekem. De mi történt, hogy egyszerre mind olyan haiálsápadtak lettek s még a szó is félbemaradt az egyiknek ajkán? Nagy fényesség támadt az égen s abból a ragyogásból hozzájuk lép egy angyal igy szólva hozzájuk: „Ne féljetek. Íme hirdetek néktek nagy örömöt. Ma született néktek a Megtartó !“ Csak látni kellett volna, hogy ragyogott fel egyszerre mindnyájuk szeme, összenéztek s talán egyszerre mondták egymásnak: Menjünk Betlehembe, lássuk meg a dolgot, amit az angyal megjelentett nekünk. S már mentek is; nem aggasztotta és nem tartotta vissza őket az a gondolat, hogy mi is lesz addig a nyájjal. Egy gondolat volt most csak áz ő elméjükben, egy vágy a szivükben: látni azt, akit Isten küldött. Hamar odaértek. Bementek az istállóba, ahol a gyermek Jézus volt. Bepólyálva feküdt a jászolban. Ők meg csak egymás mellé simultak és hallgatagon nézték-nézték azt a kis pólyás gyermeket. S a szemükben egyre |jobbaR*jobban lobogott az öröm tüze. Hej, milyen boldogok is voltak ők, hogy elsők lehettek Jézus meglátásában. Nem halványult az öröm ragyogása akkor sem, mikor visszaindultak a nyájaikhoz. Boldogan beszélték mindenkinek, hogy milyen nagy tisztességben volt részük. Úgy tudtak örülni, hogy akikkel beszéltek azok is felvidultak a hir hallatára s csakhamar öröm töltött be sok szivet, ami addig nem tudott igazán örülni. Mi lehetett az oka annak, hogy ezek a pásztorok olyan szivből tudtak örülni? Hát csak az, hogy ők tisztában voltak azzal, hogy mit jelent a világnak Jézus születése. Tudlak ők mindent. Sokszor beszélgettek ők egymás közt az ember nagy „esetéről“. Hogy csengett mindig a szivükben az Ígéret szava, amikor arra gondoltak, amit Isten mondott a szomorú Ádámnak meg Évának a paradicsom kert kapujának a bezárultakor a szabaditóról. Hogy szomjazta a szivük azt a szempillantást, amikor majd azt mondhatják azoknak a kevély, hitetlen. Isten szavában kételkedő embereknek; „Látjátok már, hogy Isten nem hazudik. Betölti, amit ígér!“ Hát, hogy ne örültek volna, mikor eljött az a várva-várt boldog idő! Örültek biz ők, még pedig any- nyira, hogy el is feledték kérdőre vonni a hitetlenkedőket. De nem is kellett. Beszélt az ő örömük annyit, hogy méltán sajoghatott a tagadók szive a miatt, hogy nekik nem lehetett örülni. Ma.is sokan bosszankodnak, nem, hogy miért tudnak némelyek annyira örvendezni és nekik meg nem sikerült, hiába szeretnének. De nem is megyen ez mindenkinek. Sokan járnak úgy, mint az egyszeri karácsonyfa gyertyák. Az történt ugyanis egyszer, hogy nagyon szép karácsonyfát állítottak fel valahol. Tele rakták sok szép disszel, meg cukorkával, süteménnyel. Következett a gyertyagyújtás ideje. Az egybesereglett gyermekeknek elkezdte valaki magyarázni, hogy: „Ugye, milyen szépen csillog-villog minden, de várjatok csak, mi lesz mindjárt, ha meggyujtom a gyertyákat. Ezeknek a fénye mellett lesz ám csak csodaszép a karácsonyfa. Úgy világítja meg az igazán örvendező sziv és szem ragyogása is a karácsony ünnepét, mint ezek a kis égő gyertyácskák“. így beszélt a beszélő, de bár egyik gyufát a másik után gyújtotta meg, a kis gyertyák csak nem akarták átvenni a tüzet. Lett is nagy csodálkozás és szomor- kodás ezen. Találgatták, mi lehet a baj oka. Talán vizes a gyertya? Vagy tán nem ér jól ki a kanóc belőle. De bizony más volt itt a hiba. Hát csak az, hogy nem volt egyikben sem bél! Meg is mondta aztán a vasárnapi iskolai tanitó bácsi a gyermekeknek, (mert kará- csonyfaiinnepélyen történt ez az eset) hogy az Ur Jézus bizonyára azért engedte ezt megtörténni, hogy gondolkozóba essék sok gyermek ezen, hogy akinek a szivében nincsen hit az Ur ígéretében, meg aki nem tudja, hegy az Ur Jézus miért jött e világra és mit hozott e világnak az nem is tud örülni, mint a kanóc nélküli gyertya nem tud meggyu- ladni. Vájjon a ti gyertyátok égni fog e karácsonykor? Tanuljátok meg ezt az aranymondást : „Örüljetek az Urban mindenkor, ismét mondom örüljetek“. Til. 4:4. Vitka, Boross Mihály. Györteleken minden vasárnap este látogatott vallásos estélyeket tartanak, ének, ima és biblia magyarázattal felolvasásokkal, szavalatokkal. Minden csütörtökön este pedig fonó esték vannak (mint Tiszaszaikán és Sza- moskéren) az iskolában hasonló irányzattal.
