Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1926-10-28 / 3. szám

2-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1926. november 4. „Aki én velem nincsen, ellenem van, — aki én velem nem takar, tékozolaz,“ — mondot­ta Jézus. Védenie saját érdekében. Megengedem, hogy ideig óráig a tiszta anyanyelvüség is boldogíthat. De az életnek legnagyszerűbb, legemberibb s egyben utól- érhetetlen megoldása mégis csak az, amelyre Krisztus tanít. Kedves olvasóm! Ne mosolyogj azért ezentúl jóakarattal a vallás dolgai felett, vagy éppen ne térj közömbösen napirendre: „Hadd csinálják a papok!“ Tudod miről van ottan szó? ... Életed szentségéről, ifjaid eszményei­ről, leányaid tisztaságáról, otthonod békéjé­ről, jövendőd reménységeiről s ha elhiszed nekem, a lelked üdvösségéről. Ha neked mindezek kedves és drága dolgok, akkor egy­házad -.aktiv tagjai között van helyed S hadd mondjam meg teneked, az egyházaddal, pa­poddal. adóddal elégedetlenkedő, de jobbat akaró atyámfiának, hogy a legjobb egyház- épités nem a közönyösség, vagy a keserű kritika, hanem..., a jó példaadás, Demecser. Kiss Lajos. Falusi intelligenciánk harmóniája. Kényes téma de rendkívüli nagy fontos­ságú Nem merem állítani, hogy olyan recep­tet tudok adni ebben a kérdésben, amelyet mindenütt, mindenki örömmel fogad és elfo­gad, de megkísérlem teljes őszinteséggel és nagy szeretettel, mert érzem, tudom, hogy nemcsak a közép osztálynak a jövőjére, de a népnek a lelki berendezkedésére is óriási ha­tással lesz az, hogy vezetői, pásztorai: szóval intelligenciája milyen magatartást fog tanú­sítani d jövőben egymással szemben. A múltban, hogy volt? Az áldott kivé­telektől eltekintve, úgy, hogy harmóniáról be­szélni nem lehetett, mert a széthúzás, az el­sőségért való versengés, az irigység, a nagy» zolás és a pletyka, a maga undokságával már eleve megölt és lehetetlenné tett minden olyan plattformot, amelyen a bizalmas, ba­ráti és testvéri együttélés, a köznek és egy­másnak való igazi szolgálat lehetséges lehe­tett volna. Én nem nevezem igazi harmóniának azt, amely csak abból áll, -hogy a fehér asz­talnál tudunk egymás egészségére koccintani; azt sem, amely kalaber-partnerekké szoktatja az embereket; azt sem, amikor Jól megfér­nek“ az emberek, mert „egymásra vannak utalva“I Óh az ilyenből gyakran jön ki po­hár törés, elhidegülés: a nem köszönésig s az összeférhetetlenségig. Az eddigi alapon a tartós harmónia nem fog sikerülni ezután sem. Szükséges valami magasabb szempont, valami nagyobb és szent érdekközösség, amely vezéreljen és befolyá­soljon bennünket. Kell valaki, aki uralkodjék rajtunk. Sokan mondják, hogy lehetetlen össze­hozni és megbékíteni egymással a tüzet és a vizet, vagyis lehetetlen összehangolni a falu intelligenciáját, mert nagyon különböző a képzettségük, sokszor ellentétbe kerülő a foglalkozásuk, más lelki világban él egyik is, másik is stb.. stb. De lehet-é nagyobb ellentétet elképzelni, mint amelyet az írás igy békit ki: „...lako­zik a farkas a báránnyal és a párduc a kecs­ke fiúval fekszik.“ (Ésaiás XI. 6)? Nos, csak ezen az alapon lehet a falu intelligenciájának harmóniájáról beszélni. Mert az a bárány és farkas, párduc é? kecs- kefiu minket is akar jelenteni 1 És a békes- séges, harmonikus, áldott együtt lakozásunk és együtt működésűnk csak a Messiás ural­ma alatt, az ő országában lehetséges! Mily gyönyörű kép, mikor a község in­telligenciája és elöljárósága ott ül alázatosan az Isten házában hallgatva nem a papnak, hanem az Urnák beszédét. Mily áldás az egy egész falura, egy or­szágra, egy nemzetre, mikor látja a nép, hogy minden ur meghajlik az „Uraknak Ura“ előtt, keresi Annak akaratát, szereti Annak törvé­nyéti ... Manapság kezd kimenni a divatból az „Ecclesia praecedit“ jelszava és tartalma is. Éz nem lesz olyan nagy bai. ha helvét elfog­lalja a „Soll Deo Gloria 1“ (Egyedül Istené a dicsőség) És ha mindnyájan ezt valljuk, va­gyis mindent Isten dicsőségére cselekszünk, megvalósulhat a falu (és a város) intelligen­ciájának oly igen kívánatos és áldott lelki harmóniája. Kósa Béla. LEVELEK: Kedves Szerkesztő Öcsém 1 A „Pásztortüz“ fellobbanását annak ide­jében örömmel üdvözöltem és szerencsés pá­lyafutást kívántam a kulturmissiót teljesíteni hivatott lapnak. Azonban — amint értesültem — 1; am nem kapta meg Kedves öcsém. Ezért ismét felveszem a tollat és irok néhány sort. Ma, amikor a kegyetlen trianoni úgy­nevezett békeszerződés által a nyomorúság keresztviselése alá rekesztett s vonagló testé­vel járom alatt nyögő szerencsétlen hazánk talpraállitásán munkálkodni minden magyar honpolgárnak elutasithatlan hazafiui köteles­sége s ezt az elfogadott elv szerint — csal a hit, a tudomány, — a kultúra fejlesztése és

Next

/
Thumbnails
Contents