Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Schilde René: A pannonhalmi perjeli naplók történeti forrásértéke (1945–1979)
84 SCHILDE RENÉ pannonhalmi belső életről rendelkezésre álló jelenlegi ismereteink birtokában némiképp meglepőnek hangozhat az a rövid értékelés, amely ezt a fenti kijelentést követi: „Ennek a békének egyik eleme az állami hatóságokkal való zavartalan viszony volt. Az a két rendtárs, aki év elején politikai okokból még letartóztatásban volt (Söveges Dávid és Pálfy Aurél), a kiszabott büntetés letöltése után tavasszal szabadlábra került. Más ellen nem volt hatósági eljárás. A főmonostor életébe semmiféle külső beavatkozás nem történt, gimnáziumunk hivatalos állami látogatói tárgyilagos jóakaratot mutattak. Belső viszálykodás sem zavarta életünket.” Az író tehát kegyelmi pillanatként ér tékelte az 1959-es évet. Különösen abban a vonatkozásban erős a kontraszt, hogy néhány sorral feljebb Jámbor Mike az alábbi kérdésfeltevéssel indítja a gondolatsort: „Aki a későbbi korban vizsgálni fogja ennek az esztendőnek egyházi eseményeit Magyarországon, s fogja olvasni a széles körű ateista propagandának megnyilatkozásait elsősorban a közoktatás terén, bizonyára fel fogja vetni a kérdést, hogy milyen volt az élet Pannonhalmán.”21 Nem tud hatjuk, vajon belső meggyőződés, a kortárs töredékes tudása vagy esetleg valamilyen külső nyomás vezérelte-e a napló íróját az értékelés bejegyzésekor, de felsejlik bennünk Legányi Norbert már korábban említett, néhány évvel később bejegyzett, 1944 és 1965 között írott, a kötetet záró figyelmeztetése: „a sok tévedéssel megírt perjeli napló (1956 és 1965 között) nem lesz alkalmas a pannonhalmi belső élet történeti forrásának.” A fent említett bejegyzés annak fényében is különös, hogy a napló írói tartózkodtak attól, hogy az állami hatóságokkal (Állami Egyházügyi Hivatal, Államvédelmi Hatóság) való rendi ügyekről, a velük való kapcsolattartásról véleményt formáljanak, inkább csak informális szintű bejegyzések történtek ilyen témákban, egyértelműen tetten érhető bennük a korszakra jellemző „beszédes hallgatás”. Bár a rendtársakat érintő büntetőpereket, elhurcolásokat, kihallgatásokat, börtönbüntetéseket, az internálótáborban fogva tartottakat megemlítik, de ügyeiket nem kommentálják. Legányi Norbert részéről néhány bejegyzésnél történt csak utólagos (piros tollal írt) betoldás, mint például Söveges Dávid elhurcolása esetében is.22 A napló 1957. március 13-án tudósít a főmonostori nagy házkutatásról, a gimnázium igazgatójának elhurcolásáról, amelyet az 1956-os forradalom kapcsán a gimnáziumban lezajlott események váltottak ki. „Egynéhány nem megfelelő iratot találtak, ezért elvitték Söveges Dávid igazgatót. Hová? Nem tudjuk” – tudósít a napló. Legányi Norbert néhány évvel később hozzáfűzte: „A győri kórházba került komoly sérülésekkel. Utóbb 2 évre ítélték.” 23 21 PFL FL PI Perjelnapló 1959. dec. 31. 22 PFL FL PI Perjelnapló 1957. márc. 13. 23 Uo.
