Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Schilde René: A pannonhalmi perjeli naplók történeti forrásértéke (1945–1979)
78 SCHILDE RENÉ lást arra, hogy 1731 előtt már két ízben írtak naplót, de azt fegyelmezetlen szerzetesek megsemmisítették.5 Az 1802 után írt perjeli naplók már fenn maradtak, azokat a Főapátsági Levéltárban őrzik. 6 A perjeli naplók a historia domusok szerepét töltik be a magyar bencés közösségek belső életének dokumentálásában. Éppen ezért vizsgálatunk során figyelembe vettük a historia domus műfajával foglalkozó egyháztörténeti kutatások eredményeit is. Vanyó Tihamér A plébániatörténetírás módszertana című korszakos je lentőségű munkájában meghatározta a historia domus szakszerű vezetésének alapvető kritériumait. Vezető szempontként tünteti fel az őszinteséget és az adatszerű hűséget, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a napló eközben ne váljon egyszerű számhalmazzá és tőmondatos felsorolássá. Vanyó egyrészt tárgyilagos közlést vár el a historia domus írójától, másrészt viszont fontosnak tartja, hogy a plébános egyéni megjegyzései, észrevételei is színesítsék a közlést, jelenjen meg benne az író egyénisége és világszemlélete. Kritériumként nevezi meg a feljegyzések megközelítő egyidejűségét is. 7 Az egyháztörténet-kutatás berkein belül az elmúlt évtizedekben többen vizsgálták, hogy a historia domusok milyen történeti forrásértékkel bírnak. Varga Szabolcs szerint a háztörténet forrásértéke mindig a plébános hozzáállásán múlik, éppen ezért legnagyobb hátránya szubjektivitásból származik. Negatívumai ellenére mégis a plébániai levéltárak legfontosabb forrásának tekinthető. A történész szerint értékét az is növeli, hogy csak egy példányban készült, nincs róla másolat és csak helyben használható.8 Beke Margit szerint a historia domus legfőbb műfaji sajátossága az egyidejűség és a szubjektivitás, ez pedig megkülönbözteti a plébániatörténet-írástól, amely retrospektív, és – szemben a historia domus-szal, ami inkább keresztmetszetet ad – a plébániatörténet egészét, mint folyamatot mutatja be.9 Gárdonyi Máté kutatásai során a historia domus forrástípusát a pártállami diktatúra időszakára vonatkoztatva, területileg a pécsi egyházmegyére szűkítve kutatta. Vizsgálatai szerint az 1950-es és ’60-as években jellemző a háztörténetek úgynevezett beszédes hallgatása: a plébánosok csak a legszűkebb érte-5 Németh A.: A Pannonhalmi Főapátság története i. m. 618. 6 PFL FL PI Perjelnaplók. 7 Vanyó Tihamér: A plébániatörténetírás módszertana. Pannonhalma 1941 . 37–39. 8 Varga Szabolcs: A plébániai levéltárak forrásértéke a pécsi egyházmegyében. In: A ma gyar egyháztörténet-írás forrásadottságai. Egyháztörténeti kutatások levéltári alapjai, különös tekintettel a pécsi egyházmegyére. Szerk. Varga Szabolcs – Vértesi Lázár. Pécs 2006. 135–160., 140–142. 9 Beke Margit: A historia domus fontossága, helye és gyakorlata. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 9. (1997) 3–4. sz. 149–154., 150.
