Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Wirthné Diera Bernadett: „Ezeknek az istenkereső lelkeknek hivatásunk lehetőséget adni és segítséget nyújtani, hogy ezt az igényüket betölthessék.” Az oblátusi intézmény vezetői a diktatúra éveiben
AZ OBLÁTUSI INTÉZMÉNY VEZETŐI A DIKTATÚRA ÉVEIBEN 73 érmet. Elolvasta hát Radó Polikárp atya könyvének egy véletlenül megmaradt öreg példányát (az ötvenes években e könyv nagy részét bezúzták).46 Itt ol vasott először a bencés oblátákról, kiknek működése felívelt a húszas években. Mert Berecz Skolasztika is bencés obláta volt először és úgy kezdték a közös életet. A művészt igen megragadta az intézmény, mivel szívében már nagyon kötődött a Szent Regulához és Pannonhalmához. Meg is kérdezett az obláták felől egy ápolónővért, akiben bízott: »Létezik-e még harmadrend?« - »Ha azt kérdezed, létezik-e, akkor persze nem, nem szabad; de ha be akarsz lépni, akkor fordulj Asztrik atyához« volt a tömör válasz. A perjel atya igencsak nagyot nézett, amikor legközelebb nem a munkáról kérdezgetett a szobrász, hanem előadta óhaját, hogy szeretne obláta lenni. »Úgy látszik, újra érik ez az intézmény – mondta az atya –, mert több felől jön ilyen kérés most egymástól függetlenül...«”47 Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a művésznő ér deklődni kezdjen az obláták iránt, és nagyon jellemző az idős nővér válasza, miszerint obláták nem léteznek, de ha közéjük akar tartozni, akkor a perjelhez forduljon. A titokban folyamatosan működő intézmény fennmaradását nemcsak az segítette elő, hogy voltak atyák, akik segítették az oblátusok és obláták elköteleződését, hanem leginkább az, hogy voltak olyan elkötelezett keresztények, akik a diktatúra éveiben a benedeki szellemben vágytak a tökéletesedés útján járni, és ezért képesek voltak áldozatot hozni. Miletics Katalin beöltözésére 1987 augusztusában került sor, amikor a Janka nevet kapta. Pelsőczi Judit és Elek Katalin már az 1980-as évek eleje óta kötődtek a rendhez, és folyamatosan keresték annak az útját, hogy lelkileg és intézményesen is csatlakozhassanak a benedeki családhoz. Útkeresésükre – amelyben Várszegi Asztrik volt társuk – így emlékezett vissza Pelsőczi Judit Angéla testvér: „Egyre jobban mélyült bennem és Gertrúd testvérben is a vágy és az elhatározás, hogy valamilyen lehetőséget találjunk a közös munkára és imádságra. Írtunk Asztrik atyának tervünkről. Egy látogatás alkalmával rákérdeztünk, hogy egyáltalán megkapta-e a levelünket? »Nyugi, lányok, ez az állhatatosság próbája« – válaszolta Asztrik atya mosolygósan, kedvesen, bíztatóan, de semmi konkrétat nem mondott türelmetlen kérdésünkre. És mi vártunk és dörömböltünk, zörgettünk állhatatosan.”48 A szálak 1988 februárjában értek össze, amikor részt vehettek Janka testvér oblációján: „Egy ilyen alkalommal Asztrik atya megkérdezte, hogy meddig maradunk, 46 Radó Polikárp: Tiszazugi történet. Bp. 1946. 47 Pannonhalmi Oblátuslevelek, 1994/4. https://osboblatus.hu/dokumentumok/pannonhal mi-oblatuslevel (Letöltve: 2018. szept. 19.) 48 Uo.
