Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Bandi István: Árnyékok a boldog kádárizmusból. A bencés renddel szemben az 1960-as években alkalmazott fiatalkorú ügynökök történeti vizsgálata
256 BANDI ISTVÁN a második eset és a győri bencés gimnáziumban állambiztonsági célokra felhasznált kiskorúak jelenléte az egyházi elhárítás tevékenységét „dicséri”. A fiatalkorú ügynökök alkalmazása jogilag teljesen szabályozatlan volt, ugyanis sem nyílt, sem pedig titkos belső jogi norma nem tett említést ilyen operatív eljárásról. Erről bizonyosságuk lehetett a korabeli állambiztonsági tiszteknek is, ugyanis megvárták azt, hogy a jelölt nagykorú legyen és csak utána szervezték be hivatalosan. Az állambiztonsági együttműködésben részt vevő kiskorút eufemisztikusan „jelöltként” rögzítették az operatív jelentésekben. Ez a magatartás tudatosan végrehajtott beszervezésre utal, amely a korabeli szocialista jogrend szerint is bűncselekménynek számított, ugyanis a hatályos, 1959-es polgári törvénykönyv 12. §-a szerint kiskorúnak számított az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Ebből fakadóan az állambiztonságnak értesítenie kellett volna a szülőket a beszervezésről. A politikai rendőrség vezetősége tudott erről a jelenségről, sőt elfogadta azt, hiszen módszertani tananyagként használták a bencés gimnáziumban alkalmazott kiskorú ügynökök eseteit. Mindezt azért, hogy a kormányzat egyházpolitikáját kiszolgálják, illetve annak ellenére, hogy Magyarország elfogadta az ENSZ közgyűlése 1958. november 20-án kelt 1386. (XIV) számú határozatát, amely szerint „a gyermek, fizikai és szellemi fejletlensége miatt, különös biztosítékokat és gondozást igényel, beleértve a megfelelő jogi védelmet [...]. A gyermeket olyan oktatásban kell részesíteni, amely előmozdítja általános műveltségét és képessé teszi, egyenlő esélyek alapján, képességei, egyéni ítéletei, erkölcsi és társadalmi felelősségérzete kifejlesztésére és arra, hogy a társadalom hasznos tagja legyen.” Ugyanakkor ez a dokumentum azt is kimondta, hogy „a gyermek legjobb érdekei kell, hogy az oktatásért és irányításért felelős személyeket vezessék; ez a felelősség elsősorban a szülőket terheli.”37 Minthogy ezen különleges biztosítékok szükségességét az 1924. évi, a gyermekek jogaira vonatkozó Genfi Nyilatkozat is megállapította, s azt 1955-től az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a nemzetközi szervezetek alapokmánya elismerte, majd az ENSZ-ben a magyar kérdés le zárásával Magyarország, mint 1962-től teljes jogú tag, mindezeket elfogadta, felveti az állambiztonsági apparátus felelősségét is. A későbbiekben is rejtve maradt a kiskorú ügynökök kérdése, ugyanis a ’70-es évek közepén belső használatra kiadott Állambiztonsági értelmező kéziszótár egyetlen szócikkben sem említ kiskorú vagy gyerekügynökök et. Ezzel szemben a kézikönyv szerint az „ifjúságvédelem: a politikai harcok -37 Unicef.mito.hu/c/document_library/get_file?p_I_id=23940...fileEntrydId... (Letöltve: 2018. márc. 18.)
