Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Bandi István: Árnyékok a boldog kádárizmusból. A bencés renddel szemben az 1960-as években alkalmazott fiatalkorú ügynökök történeti vizsgálata
254 BANDI ISTVÁN idő alatt találkozhatnánk hosszabb ideig, és akkor bőven megbeszélhetjük barátságunkra vonatkozó elképzeléseinket, terveinket. Nevezett úgy tervezi, hogy egy nappal hamarabb visszatér Győrbe a szünetről és akkor együtt lehetünk, beszélgethetünk.”29 A hosszabb együttlét alkalmával részletes élet rajzot adott magáról, és megbeszélték a jövőbeli kapcsolattartás módszerét. A tiszt a leendő ügynökkel való viszonyát a szakma szabályainak megfelelően alapvetően a bizalomra építette. A jövőbeni tartó és a jelölt között olyan mély bizalom alakult ki, hogy közösen tervezték meg jelentkezését az egyházi pályára. „Antal” ügynökjelölt előbb a bencésekhez jelentkezett, majd az ÁEH engedélyének hiányában (amelyet az alacsony keretszámra hi vatkozással utasítottak el) a központi szeminári umba jelentkezett és került fel végül a Központi Papneveldébe, Budapestre. Az alaposan előkészített tippkutatásnak köszönhetően a tisztnek sikerült egy, a társadalmi környezetében hiteles és hírszerző potenciállal rendelkező kiskorút „megnyerni” az állambiztonságnak. A tartótiszt későbbiekben megírt módszertani munkájában a következőképpen említi a beszervezés célszerűségét: „Jelöltünk kiválasztásánál [...] elsősorban az egyház részéről neki szánt perspektívát vettük figyelembe. Azt, hogy mindenképpen teológiára akarják küldeni, papot akarnak belőle nevelni. Ez a körülmény állambiztonsági szempontból rendkívül lényeges, mert teológiákon az elhárítás megszervezése (biztonságos megszervezése) rendkívül nehéz.”30 Beszervezése még érettségije előtt megtörtént. 1966 júliusában „saját terveiről, tanulmá nyi vonatkozású elképzeléseiről tárgyaltunk. [...] Korábban azt tervezte, hogy a gimnázium elvégzése után a győri Hittudományi Főiskolán tanul tovább. Bencés tanárai hatására kedvet érez, hogy Pannonhalmára, az ottani teológiára jelentkezzen, kérje felvételét a rendbe. Csupán az az aggálya, hogy a szombathelyi püspökség anyagi támogatását miként tudja viszonozni.” 31 A tiszt támogató eligazítása nem maradt el. „Felvilágosítottam, hogy tervét helyeseljük, az anyagiakra vonatkozó problémáját adott esetben a rend elintézi.”32 A kisszeminarista a püspöki támogatás növelését kérte volna a szombathelyi püspöktől, de a hivatásos tiszt eligazította: „Megbeszéltem nevezettel, ha a bencésekhez akar menni teológiára, akkor ne kérje a támogatás felemelését, mert az helytelen erkölcsi lépés lenne részéről. Ígéretet tettem arra vonatkozóan, hogy adódó szűkös anyagi problémái megoldásához hozzáse-29 Uo. 24. 30 ÁBTL 4.1. A-3016/49; Molnár I. – Sollich E.: Egyházi gimnáziumokban végzett beszerve zések tapasztalatai i. m. 34. 31 ÁBTL 3.1.2. M-28383. „Antal” 61. 32 Uo.
