Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Cúthné Gyóni Eszter: „Rieger József” fedőnevű ügynök jelenti
224 CÚTHNÉ GYÓNI ESZTER délyezte nyolc katolikus iskola fenntartását, és ezekben korlátozott számú szerzetes és szerzetesnő működését, de a dokumentum aláírását hamarosan követő, 1950. szeptember 7-i törvényerejű rendelet – az egyházjog rendelkezéseit teljesen figyelmen kívül hagyva – minden egyéb szerzetesközösség működési engedélyét megvonta az országban.4 A megmaradó szerzetesren dek között találjuk a bencés rendet is, amely a korábbi nyolc iskolájá ból 5 ket tőt kapott vissza: Pannonhalmán és a győri Czuczor Gergely Gimnáziumban folytathatták a tanítást, s mindkét gimnázium mellett működtethettek diákotthont is.6 A rendi közösség 248 pappá szentelt tagja közül azonban mindössze 72 fő maradhatott meg a hivatalos, állam által engedélyezett kereten belül. 7 Abból fakadóan, hogy a marxista–ateista ideológián nyugvó pártállami hatalom célja a vallásosság és az egyházak visszaszorítása, megtörése és a társadalom totális ellenőrzése volt, sem a felszámolt, sem a megmaradt szerzetesközösségek nem kerülték el a rendszer állambiztonságának figyelmét. A diktatúra mindkét szakaszában működtek a magyar bencés közösségen belül is az állambiztonság által foglalkoztatott ügynökök, de – a rend szer két szakaszának különböző egyházpolitikai hangsúlyai miatt – a Rákosi-korszakban inkább a hatalom birtokosai által büntetendőnek tekintett cselekmények leleplezésén és a retorzión volt a hangsúly, a Kádár-korszakban viszont már jóval kifinomultabb módszerekkel – az állami egyházpolitika számára nem elfogadható közösségek bomlasztása mellett – a befolyásolás és a pártállam céljaira való felhasználás került előtérbe a renden belüli operatív munkában is. Kapuy Vitál a pártállami diktatúra állambiztonsága által a bencés renden belül foglalkoztatott egyik legaktívabb hálózati személy volt. Kapuy életút-4 Az 1950. évi 34. tvr. a szerzetesrendek működési engedélyéről: Magyar Közlöny, 1950. szept. 7., közli: Balogh M. – Gergely J.: Állam, egyházak, vallásgyakorlás i. m. 947–948. 5 A magyarországi bencések 1948 nyara előtt Pannonhalmán, Győrött, Sopronban, Kősze gen, Esztergomban, Pápán, Budapesten és Csepelen tartottak fenn középiskolát. A Csehszlovákiához került komáromi gimnáziumukat még korábban, 1945-ben államosították. 6 A piaristák Budapesten és Kecskeméten kezdték meg az oktatást 1950 szeptemberében, a ferencesek Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartománya Szentendrén és Esztergomban, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek pedig a budapesti Rozgonyi Piroska Gimnáziumban és a debreceni Svetits Intézet gimnáziumi részében kezdték meg az 1950/1951-es tanévet. Az iskolákkal együtt a fent említett két bencés kollégium mellett további négy működhetett: Esztergomban, Kecskeméten, Budapesten a Knézits utcában és Debrecenben. 7 Várszegi Asztrik: A Magyar Bencés Kongregáció története 1916–1996. In: Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. II. 340– 356., 342–343.
