Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Szerzetesi megújulás Pannonhalmán a II. Vatikáni Zsinat fényében. Az 1969–1971-es rendi nagykáptalan
SZERZETESI MEGÚJULÁS PANNONHALMÁN A II. VATIKÁNI ZSINAT FÉNYÉBEN 17 vezetének megvitatásához, mivel azt az előző ülésszakon nem fejezték be. Ennek egy teljes napot szenteltek. A következő napok nagyobb témakörei voltak: növendékek nevelése és tanulmányaik, munka és apostolkodás. A tanácskozáson számos apróbb, a hétköznapokat érintő téma megtárgyalására is sor került. Néhány példa ezek közül: Hogyan szólítsák egymást a monostorban? Legyen-e a megszólítás egységesen testvér? Legyen-e kötelező a tegezés? A nagykáptalan úgy határozott, maradjon az eddigi gyakorlat, azaz teljesen szabadon lehessen használni az úr, az atya és a testvér megszólítást; és kimondták, hogy a tegezés sem rendelhető el kötelező érvénnyel. Milyen sorrendben üljenek a szerzetesek a közösség asztalánál? Legyen-e felső korhatára a felszolgálásnak az étkezésnél? A tanácskozás döntése: a más fél évezredes hagyománynak megfelelően a szerzetbe történt belépés sorrendjében foglalják el helyüket, a felszolgálás pedig felső korhatár nélkül legyen, ám az elöljáró bölcs döntésére bízzák, mikor látja szükségesnek a felmentést. Felmerült az éves egy hónap szabadság és a heti egy pihenőnap szükségessége, valamint megfogalmazódott az az igény, hogy az évenként tartott lelkigyakorlatok a hasonló felfogású vagy azonos munkakörben dolgozók kisebb csoportokba való besorolásával történjenek. 44 Az ülésszak kapcsán a perjelnapló megjegyzi: mivel nem volt elég lehetőség a statútumtervezetek előzetes megbeszélésére a munkaközösségekben, nehezebb volt a véleménykülönbségek összehangolása. 45 „Pál József” fedőnevű ügynök 1970. január 26-án adott jelentése bővebb bepillantást enged a harmadik ülésszak árnyoldalaiba. Eszerint az előző két ülésszakhoz képest – ezt a részvétel számadatai egyértelműen alátámasztják – csökkent a tanácskozás iránti érdeklődés. Ez árulkodik a közösségben megfigyelhető általános érdektelenségről. Tihanyi Bánk promótor vontatottan vezette a témakörök megbeszélését, a hozzászólások pedig rögtönzöttek voltak, mivel túlnyomó részben nem előzte meg őket előkészítő munka. Egyes megtárgyalandó kérdések kapcsán vég nélküli személyi viták alakultak ki. A jelentés az ülésszak fő hiányosságaként említi, hogy a sok apróbb egyéni vita elvette az időt a lényegesebb kérdések kifejtésétől. 46 „Pál József” fedőnevű ügynök egy hónappal később, 1970. február 23-án adott jelentésében ismét beszámolt a speciális nagykáptalan kapcsán tapasztalható problémákról. A jelentés szerint a harmadik ülésszakon ki-44 PFL FL KI 1969–1971, Jegyzőkönyv a Pannonhalmi Szent Benedek Rend speciális nagy káptalanjának 1970. január 8. és január 10. között Pannonhalmán tartott harmadik ülésszakáról 1–13. 45 PFL FL PI Perjelnapló 1970. jan. 8. 46 ÁBTL 3.1.2. M-32433. „Pál József” 24. Jelentés találkozóról, 1970. jan. 26.
