Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Somororjai Ádám OSB: Polgár Vilmos bencés működése Nyugaton (1957. május 18. – 1974. június 10.)
152 SOMORJAI ÁDÁM OSB nek tartotta Békés Gellért eljárását, aki szerint „nem a kánonokat emleget ve kell cselekednünk, hanem diplomáciával”; tehát figyelmen kívül hagyta volna Sárközy Pál főapát36 instrukcióit. Gellért „bencés munkaterületnek” nyilvánította a Burg Kastl-i magyar gimnáziumban végzett munkát, holott nem volt az. (Összesen öt magyar bencés dolgozott ott, de nem egyszerre, általában hárman voltak.)37 A külföldi főelöljáró, Békés, vizitátorként önké nyesen, felhatalmazás nélkül engedélyezte, hogy a pannonhalmi szokásoktól eltérően, a meghalt rendtagokért nem három, hanem csak egy misét kelljen elmondani. Mindezek eredményeképpen az abúzusok meggyökereztek a nyugati bencések életében. Békés elegáns választ adott. Egyrészt tételesen kifejtette a nyugati magyar bencések életére vonatkozó ismereteket,38 másrészt kézzel ráírta Polgárnak hozzá benyújtott és később saját levéltárában elhelyezett elaborátumára: „Ez a kritika részleteiben ugyan helytálló, de a konkrét helyzet – a perjelségek életének belső problémái – ismeretének hiányában elméleti és elvont marad, s ezért nem felel meg a valóságnak.”39 Gellért a megbékélés híve volt, és Vil mos kedvéért – bár nem osztotta véleményét – a Szerzetesi Kongregációban rendezte a két frissen alapított konventuális perjelség jogi helyzetét. 40 Itt megemlítjük, hogy a véleménykülönbség alapja az volt, hogy Polgár szerint új független házat a Magyar Bencés Kongregáció statútuma szerint csak a főmonostori, tehát a pannonhalmi konvent engedélyével lehetett alapítani. Amennyiben ettől eltértek, utóbb engedélyeztetni, szanáltatni kellett a Szerzetesi Kongregációban. Békés az 1950-es évek derekán betekintést kért és kapott a Szerzetesi Kongregációban őrzött pannonhalmi iratokba. Mivel értesülése bizalmas volt, azt nem közölhette Polgárral. Ekkor még a rendi statútumok szövegét is csak a Kongregációból tudta beszerezni. Itt értesülhetett arról, hogy a Szerzetesi Kongregáció nem hagyta jóvá a statútumokat, bár erről nem 36 Sárközy Pál (1884–1957) 1929–1938 között perjel, 1938–1952 között bakonybéli apát, 1947–1952 között kormányzóapát Pannonhalmán, 1952–1957 között főapát. 37 A kérdést Legányi Norbert főapát döntötte el, akinek szándéka szerint a Nyugatra érke zett bencéseknek az egyik perjelséghez kellett csatlakozniuk. Lásd: Békés Gellért OSB: Kül földi rendi körlevelek. (Rendtörténeti Füzetek 4.) Róma–Pannonhalma 2000. 21–22. 38 Békés Gellért OSB: Kongregációnk külföldi részének rendkormányzata, Róma, 1966. Lásd a következő mű függelékében: Somorjai Á.: Magyar bencések Nyugaton i. m. 342–352. 39 PFL FL PL BGI 9. d. Külföldi Rendi Tanács Jegyzőkönyve, 6. sz. 1966. évi római ülés, melléklet. Másik példányát lásd: Saint Anselm Abbey Archives – Woodside Priory Archive Reports: KRT 1966. Rome. 40 Ennek dátuma: 1961. május 19. Lásd: Békés G.: Kongregációnk külföldi részének rendkor mányzata i. m. 347.
