Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Soós Viktoror Attila: Új ember egy új lap élén. Pénzes Balduin életútja és főszerkesztői tevékenysége
128 SOÓS VIKTOR ATTILA szervezetek – mint a Központi Sajtóvállalat vagy a Szent István Társulat – nem kaptak engedélyt, míg az Actio Catholica, amelynek ezen a téren nem volt tapasztalata és szakembergárdája, sikerrel járt, és 1945. május 12-én egy nyolcoldalas hetilap megjelentetésére kapott jóváhagyást. 30 Balogh István engedélye még a Kereszt című hetilapra vonatkozott, amely utcai árusítás jogával nyolcoldalas terjedelemre szólt.31 Bár a lapengedélyt Balogh írta alá, az igazi engedélyt Kliment Jefremovics Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke adta meg, akihez Balogh páter sze mélyesen ment el. Az előterjesztés után huszonnégy órán belül megkapta az engedélyt. 32 A hetilap főszerkesztőjének a neves papköltőt, a piarista rend vezető személyiségét, Sík Sándor professzort kérték fel. Sík az első lapalapítási megbeszélés alkalmával biztos főszerkesztőnek látszott. Az alakuló ülésen Mihalovics Zsigmond, Takáts Ernő és Ijjas Antal író, publicista is részt vett. Sík Sándor komoly feltétele volt, hogy Takáts Ernő és a Stephaneum vállalja a lap kiadást és a gazdasági háttér biztosítását. Néhány nap múlva újabb megbeszélésre került sor, amelyen több személy is megjelent: Kézai Béla és Újlaki Andor újságírók , és két bencés szerzetes tanár, Radó Polikárp és Pénzes Balduin, akik Takáts Ernő javaslatára csatlakoztak. E tárgyalás során egy rendkívül kényes kérdés változtatta meg a főszerkesztői poszt betöltésének ügyét, s magát a gazdasági háttér megválasztását is. Sík Sándor a már előkészített első számban egy általános bocsánatkérést kívánt közölni az 1944-es hazai zsidóüldözéssel kapcsolatban, amelyet Mihalovics Zsigmond, és a bencés szerzetes tanárok nem tartottak szerencsésnek. Egyrészt azért, mert az induló lapot nem akarták a kezdet kezdetén egy ilyen súlyos kérdéssel – amelyet egyébként mély részvéttel kísértek – megterhelni, másrészt azért, mert a keresztény hívők jelentős részét nem tartották bűnösnek. Kiváltképp a „kollektív bűnösség” fogalmát utasították el határozottan. Ezt épp Pénzes Balduin budapesti és pannonhalmi értesülései igazolták: a fővárosi gimnáziumban és rendházban, annak óvóhelyén é s a pannonhalmi apátságban számtalan üldözöttet bújtattak a bencés atyák, a főapát, Kelemen Krizosztom támogatásával. Emellett a vész terhes időszakban számos katolikus pap – élete kockáztatásával is – a bajba jutottak segítségére sietett. 30 Gianone A.: Az Actio Catholica története i. m. 186–193. Az engedélyt Balogh István mi niszterelnökségi államtitkár írta alá, 1852/ME/1945. szám alatt bocsátották ki. 31 Uo. 32 Balogh István nyilatkozata. „Harminc éve történt.” Új Ember (1974. dec. 22.)
