Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Szerzetesi megújulás Pannonhalmán a II. Vatikáni Zsinat fényében. Az 1969–1971-es rendi nagykáptalan
SZERZETESI MEGÚJULÁS PANNONHALMÁN A II. VATIKÁNI ZSINAT FÉNYÉBEN 13 A speciális nagykáptalan tehát a fentiekből kiindulva, a Perfectae Caritatis zsinati dokumentum iránymutatásai nyomán tágabb kontextusba helyezve megfogalmazta a magyar bencés közösség hivatásának, küldetésének lényegét. A tanácskozás első két napját jellemzik az egyik résztvevő szerzetes szavai, aki a nagykáptalan munkáját nagyra értékelve kifejezte, hogy a ta nácskozás felér egy lelkigyakorlattal.27 Az első ülésszak harmadik napján a noviciátusról szóló szövegtervezet első részét vitatták meg. Ennek különös aktualitást adott, hogy az 1969 őszén a közösségbe felvételüket kérő fiatalok jelentkezését már az új alapelvek elfogadása után, azok iránymutatásai mentén kívánták elbírálni, illetve őket a szerzetesi életbe bevezetni. Néhány kérdéskör a megtárgyalt témák közül: a noviciátust megelőző jelöltidő szükségességének kérdése, a belépni szándékozók felvételének elbírálási módja, az új név kérdése a szerzetbe való belépéskor, a noviciátus időtartama, a novíciusok tanulmányi órarendje, érintkezésük a közösség tagjaival, esetleges eltávozásuk a rendből. 28 A nagykáptalan első ülésszaka néhány számadat tükrében. A pártállami hatalom az 1950-ben felállított rendi keretbe tartozó szerzeteseket ismerte el a közösség tagjainak, így a tanácskozásra ők kaphattak meghívást, valamint rajtuk kívül még azok, akiket egy tágabb értelmezés alapján az elöljáróknak sikerült – valamilyen indokot találva – a meghívottak közé számítani: összesen százhat szerzetes. A kongregáció ünnepélyes fogadalmasainak összlétszáma ekkor 219 volt. A Pannonhalmán, illetve Győrött élő, valamint a Budapesten tanuló bencéseken kívül nem vehettek részt a gyűlésen a különböző egyházmegyékben lelkipásztorként szolgáló, a világi munkahelyeken dolgozó, illetve a külföldön élő bencések. A megnyitó ülésen a százhat meghívottból személyesen hatvanheten voltak jelen, közülük tizenöten a győri rendházból. Tizennégyen megbízott útján képviseltették magukat, szavazati jogukat megbízott rendtársukra ruházva. Az ülések 1969. június 30. és július 2. között napi két tömbben zajlottak. A helyszínt a gimnázium rajzterme adta. A hat ülésen összesen 729 felszólalás hangzott el.29 A perjelnapló tanúsága szerint a nagykáptalan idős tagjai éppoly tevékenyen vettek részt az üléseken, mint a fiatalok, s „a légkör méltó volt a tárgy komolyságához.” 30 27 PFL FL KI 1969–1971, Jegyzőkönyv a Pannonhalmi Szent Benedek-Rend speciális nagy káptalanjának 1969. június 30. és július 2. között Pannonhalmán tartott első ülésszakáról 10. A nagykáptalan lelkigyakorlathoz való hasonlítása Szabó Flóristól származik. 28 Uo. 21–33. 29 Uo. 2., 33. A rend ünnepélyes fogadalmas tagjainak számát Hirka Antal összesítette 219 főben a névtár (A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802–1986. Összeáll. Berkó Pál – Legányi Norbert. Győr 1987.) alapján. 30 PFL FL PI Perjelnapló 1969. június-július. A bejegyzés a Perjelnaplóban 1969. jún.29. és júl. 2. között található meg.
