Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: Bencések a szombathelyi egyházmegyében
106 BOROS ZOLTÁN A helyzet még állami nyomásra sem oldódott meg. Kovács Sándor püspök 1955. június 23-án kelt levelében közölte, „hogy Tisztelendőségednek celldömölki tartózkodása ellen hivatalos szervek kifogást emeltek. Őszinte jóakarattal tanácsolom, hogy Celldömölkről eltávozva máshol igyekezzék elhelyezkedni.”79 A leirat következtében annak a lehetősége is felmerült, hogy valamelyik szomszédos plébánián keressen magának helyet. Fennmaradt Stojalowski Sándor kemenesmihályfai plébános levele, aki, úgy tűnik, szó ban már felajánlotta, hogy befogadja Kovácsot. Végül mégis azt írt a cell dömölki paptársának, hogy nem gondolta át alaposan ezt a felajánlást, és nem várhatja az édesanyjától – aki ezek szerint egyúttal a házvezetője is volt –, hogy egyszerre kettőjüket lássa el. Erre nem tűnt alkalmasnak a „400, három község határában szétszórt, vegyes vallású családokból származó, a szélrózsa minden irányából összeverődött, gyökértelen többségű...”80 egyház községe sem. Az ügy elhúzódásának hátterében az anyagiak is állhattak, hiszen a kereten kívüli szerzeteseknek sem fizetése, sem nyugdíjjogosultsága nem volt. Az ÁEH csak a betegbiztosításukról gondoskodott, ezért az 1955 nyarán már betegeskedő Kovács Tóbiás rokkantsági nyugdíjért kívánt folyamodni, amire Faludi Marcellin főapáti irodaigazgató jelzése alapján nem volt jogosult.81 1955. augusztus 25-én megérkezett a végleges elutasítás is. A főapát Jávor Fidélen keresztül üzente meg, hogy Pannonhalma nem tudja befogadni „rész ben szobahiány miatt, részben egyéb fontos okokból, amelyek rajtunk kívül állnak.” Mivel Kovács még nem volt hatvanéves, azt a javaslatot kapta, hogy szerezzen orvosi papírokat betegségéről, és az Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatán keresztül kérje felvételét a Pannonhalmi Szociális Otthonba.82 Két 1957-ben kelt levél azt mutatja, hogy ekkor még mindig Celldömölkön élt . A szombathelyi püspök februárban azzal bízza meg, hogy a nemeskocsi plébánost helyettesítse a vasárnapi szentmiséken, amíg az kórházi kezelésre szorul.83 Egy másik leve l ének címzettje Monsber ger Ulrik perjel, aki egy pontosan körül nem írt, de feltehetően tanári állást kínált neki, amit tartós betegségére hivatkozva nem fogadott el. Mindezek után – a névtári adatokkal ellentétben84 – csak 60. életévének betöltés ét követően, 1961-ben költözhetett Pannonhalmára immár nyugdíjasként, és itt is halt meg 1967-ben. 79 Uo. 1955. jún. 23. Az egyházmegyei hatóság 101/1955. számú irata. 80 Uo. 1954. aug. 17. 81 Uo. 1955. júl. 13. 82 Uo. 1955. aug. 25. és 1955. aug. 27. 83 Uo. 1957. febr. 13. 84 A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára i. m. 177.
