Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: Bencések a szombathelyi egyházmegyében
104 BOROS ZOLTÁN A hatóságok célkeresztjében: Sólymos Szilveszter Az adminisztratív intézkedésekkel párhuzamosan megindult a papság elleni nyílt támadás is, melynek a bencések közül Sólymos Szilveszter esett áldozatul. Már 1950-ben, kőszegi hitoktatóként, többször támadtá k a he lyi lapok, mivel nem támogatta az új politikai berendezkedést és kiállt az egyház és a hitoktatás szabadsága mellett. A személye elleni támadás szorosan összefüggött az állam és egyház közötti tárgyalások menetének alakulásával, a szerzetesek deportálásának előkészítésével, és szervesen illesz kedett az egyházmegyés papság elleni sajtókampányhoz.68 Sólymost előbb a Vasmegye hasábjain támadták a kőszegi mezőgazdasági kollégium diákjai, mondván, hogy a hittanáruk megsértette az alkotmány vallásszabadságról szóló pragrafusait.69 Másnap már az egész közösséget vették célba, mert az újságcikk címét idézve „A rendház néma falai között züllenek, zsarolnak, Hortyt várják vissza a kőszegi bencések.” 70 Sólymos ezek után jobbnak látta elhagyni a várost. Június 22-én gyalog ment ki a szomszédos Kőszegfalv ára és ott szállt fel a vonatra.71 Átmeneti időre Zamárdiba ment, ahol k isegítő lelkipásztori feladatot kapott a beteg Szarka Valér plébános mellett. A megegyezés aláírása után visszatért ugyan a kőszegi plébániára, de folytatódtak a személye elleni támadások. 1951. augusztus 19-én őrizetbe vették és egy koncepciós per keretében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A vád ellene a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése volt. A december 21-én hozott ítélet alapja Sólymos két egykori diákjának sikertelen illegális határátlépési kísérlete volt, amelyről valóban tudott, és pénzzel is támogatta őket. A per be további két diákját is bevonták és fenyegetéssel hamis vallomásokra kényszerítették őket, miszerint az lett volna a feladatuk, hogy rádióadót csempésszenek be Innsbruckból. Letartóztatásakor a Markó utcába került, raboskodott a Kisfogházban, majd az ítélethirdetéstől 1956-ig a Gyűjtőfogházban volt, amikor is Vácra szállították. Büntetését nem töltötte ki. 1956. október 27-én, a forradalom napjaiban hagyta el a váci börtönt. 1957-ben ismét letartóztatták, de hamarosan szabadon engedték, miután egykori tanítványai jelentkeztek a bíróságon és elismerték, hogy kényszer alatt vallot -68 Horváth Sándor: „Övék a mennyek országa”. Egyházüldözés a szombathelyi egyház megyében. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 20. (2008) 3–4. sz. 183–210., 135. 69 Vasmegye, 1950. jún. 15. 5. 70 Vasmegye, 1950. jún. 13. 3. 71 Kőszegi krónika i. m. 486.
