Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Vörös Géza: „Pálfi Aurél beszervezésétől elálltunk.” A bencés rend a politikai rendőrség hálójában (1945–1956)
Vörös Géza „Pálfi Aurél beszervezésétől elálltunk.” A bencés rend a politikai rendőrség hálójában (1945–1956) Bevezetés Magyarországon a második világháborút követően a társadalom jelentős része remélte, hogy olyan gazdasági és politikai változások következhetnek be, amelyek során az ország a modernizáció és demokratikus változások útjára lép. Ezt a hitet erősítette az 1944. december 22-én Debrecenben megválasztott Ideiglenes Nemzeti Kormány programja, amely teljes vallásszabadságot ígért.1 Az 1945 és 1948 közötti kormányok deklarált célja a szeparáció, az állam és az egyházak szétválasztása volt. A hatalom kizárólagos birtoklására gátlástalanul törő, a belügyi vonalat kezdettől fogva szilárdan a kezében tartó Magyar Kommunista Párt ebben a politikai légkörben a szétválasztást a „klerikális reakció” elleni harcként értelmezte. Az ország irányítását szovjet segítséggel 1948-ban magához ragadó kommunista vezetés – bár alkotmányban rögzítette a vallás szabad gyakorlásának jogát – nem tűrte az ellenfelet: a vallás megszüntetését, az egyházak felszámolását elsődleges célnak tekintette. A Rákosi-diktatúrában ezt elsősorban a bibliai „űzd el a pásztort és szétszéled a nyáj” koncepció jegyében, az egyházak elleni adminisztra tív intézkedésekkel, megtorlásokkal, koncepciós perek sorozatával kívánták elérni. 1949 végére az egypártrendszer irányítói lemondatásokkal, áthelyezésekkel, internálással vagy börtönbüntetéssel érték el, hogy a lényegesebb egyházi posztokon őrségváltás következzen be.2 1950. május 31-én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatot hozott a klerikális reak-1 Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790– 2005. I–II. Bp. 2005. II. 797. 2 id. Fabiny Tibor: Túróczy Zoltán életútja. In: Isten embere. Túróczy Zoltán evangélikus püspök (1893–1971). I . Életút és dokumentumok. Szerk. Cserháti Péter et al. Bp. 2002. 38–45.; Ladányi Sándor: Vázlatos történelmi áttekintés a Magyarországi Református Egy ház közelebbi múltjának alakulásáról. In: A Magyarországi Református Egyház története 1918–1990. Szerk. Barcza József – Dienes Dénes. Sárospatak 1999. 111–119.; Balogh Margit: Mindszenty József. Bp. 2002. 206–255.; Gergely Jenő: A Mindszenty-per. Bp. 2001. 31–50.
