Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Keresztes Csaba: Egy bencés plébánia az elszakítottságban: Deáki 1918–1970
88 KERESZTES CSABA 1948-ban az állam, pontosabban a járási hatóságok támadást indított ak a magyar nyelvű istentiszteletek ellen, hivatalos eljárással igyekezve azokat felszámolni. A magyar nyelv visszaszorítása ellen – szerencsére – sikerrel vette fel a küzdelmet az egyház. A nagyszombati püspöki hivatal is a deáki plébános mellé állt, és határozottan kijelentette, hogy az adott hivatal nem jogosult beavatkozni az egyházi ügyekbe, így a magyar nyelvű szentmisék tartásába sem.75 Jellemző adat, hogy 1948 májusában Deákiban a szlovák nemzetiségű katolikusok száma 224 fő volt , a „reszlovakizáltak é” 283, míg a magyar katolikusok 1198-an voltak.76 1949-ben, hogy a helyiek visszakaphassák állampolgárságukat, 1845-ig visszamenőleg igazolniuk kellett származásukat és lakóhelyüket. Az igazolások többségét a plébános, illetve a református lelkész adta ki. 77 1948 után fokozatosan megszűntek a nyí lt magyarellenes intézkedések, megindulhatott az intézményesített társadalmi tevékenység – természetesen már kizárólag a kommunista i deol ógia jegyében. Ezzel párhuzamosan azonban, szintén a kommunista ideológia alapján, megkezdődött az egyház ellehetetlenítése, a vallásosság felszámolása. A magyarországi Mindszenty-per csehszlovákiai mellékszálában, a Magyar Népi Szövetség ellen lefolytatott perek egyike során 1950-ben letartóztatták Herczegh Frigyest is, és fél évig vizsgálati fogságban tartották, végül elí télésére nem került sor, szabadon engedték.78 A deákiak közé visszatérve élet ét újra h í vei lelki gon dozásának szentelte. A Csehszlovákia területén maradt és plébániákon szolgáló egykori bencés szerzetesek az 1950-es, 1960-as években Pannonhalmától és magyarországi rendtársaiktól meglehetősen elszigetelten éltek. Az Állami Egy házügyi Hivatal engedélyével Legányi Norbert pannonhalmi főapát 1960 nyarán út levelet kapott, hogy Csehszlovákiába látogathasson, ahol felkereste a bencés plébánosokat. Így látogatott el Deákiba is. A főapátot július 21-én Révkomáromban fogadták a rendtársak. Másnap Németh Romuáld komáromfüssi plébánossal Nagymegyerre, harmadnap Deákiba látogatott el. A főapát Deákiban megnézte a templomot, sőt misézett is benne. A plébánián ekkor két bencés lakott. Herczegh mellett Tóth Aldemár, „aki a börtönben szerzett rokkantsága miatt nem vállalhat papi 75 Ša Np AŠ –F/1–sz. n.–1948. (36. d.) 76 Uo. Megjegyzendő, hogy a magyar katolikusok között olyanok is voltak, akik kérték a reszlovakizációt, azonban arról még nem kaptak értesítést. 77 Molnár I.: Deáki. i. m. 84. 78 Uo. 111. Sajnos a vádakról, a konstruált per előkészítésének Herczeghre vonatkozó adatai ról semmit sem tudunk.
