Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Legányitól Szennayig. Egy főapátválasztás margójára
40 PETES RÓBERT Zárszó Szennay András megválasztása a kádári egyházpolitika sikereként könyvelhető el. Személyében ugyanis a hazai egyházpolitika legfőbb alakítói, az Állami Egyházügyi Hivatal és az állambiztonság egy olyan teológus-professzor pozícióba juttatását támogatta, akiről – nemzetközi tekintélye és a hatalommal való együttműködési hajlandósága alapján – azt feltételezhette, hogy főapáti működése erősíteni fogja a Magyar Népköztársaság elismertségét a nyugati országokban. Idehaza pedig – elődjétől eltérően – nem lesz gátjává az egyházakat a szocialista társadalomba illesztő állami törekvésnek. Mindemellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Szennay András megválasztásáért a rendi közösségből – a zsinati megújulást és a szerzetesi reformtörekvéseket szem előtt tartó, a hatalom által ellenségesnek minősített – Sólymos Szilveszter szállt síkra leginkább. A szerzetesek egy része pedig éppen az ő tekintélyéből fakadóan, illetve őt követve tette magáévá a teológus-professzor megválasztásának gondolatát. Zárásként megfogalmazódik a kérdés, vajon minek volt köszönhető, hogy fél évvel a korábbi elutasító válaszát követően Szennay András végül mégis igent mondott főapáttá választására. Befolyásolhatta ezt a hittudományi akadémia professzorának egyfajta benső felismerése? Lehetőség kínálkozott számára feltételek szabására a hatalom irányába? Alku vagy kompromisszum is jelen volt a döntés hátterében? A kutatás jelenlegi fázisában, források hiányában ezeket a kérdéseket nem tudjuk megválaszolni.