Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Legányitól Szennayig. Egy főapátválasztás margójára
28 PETES RÓBERT Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy elsősorban a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára vonatkozó iratainak tükrében bepillantást nyújtsak az 1972-es pannonhalmi főapátválasztás történetébe. A feltáró munkát nagymértékben előmozdította az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, a politikai rendőrség „Marosi Zoltán” fedőnevű ügynökének e tárgykörben keletkezett, rend kívül alapos jelentéssorozata. Segítségével lehetőség nyílik az események mélyebb összefüggéseinek rekonstruálására. Itt kell megjegyezni, hogy a politikai rendőrség a főapátválasztás előkészítését, illetve folyamatát egyrészt élénk érdeklődéssel kísérte, és a történések sűrűségének függvényében akár napi szinten is tájékozódott róla, másrészt annak alakulását bencés hálózati személyein keresztül aktív és hatékony módon befolyásolta. Előkészületek és az első főapátválasztás A fent említett szentszéki válasz megérkeztét követő hónapok a bencés közösséget átmeneti jelleggel, kormányzóperjelként vezető Monsberger Ulrik számára a főapátválasztás előkészítésének jegyében teltek. Megtörtént a statútumok állami láttamozása, illetve kezdetét vették a tárgyalások a kormányzóperjel és az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre között. Kettejük megbeszéléseivel párhuzamosan, illetőleg azokat megelőzően, ahogy az a rendelkezésünkre álló állambiztonsági iratokból kitűnik, a politikai rendőrség és az Állami Egyházügyi Hivatal is folyamatosan egyeztetett egymással.3 A politikai rendőrség – főként bencés hálózati kapcsolatainak információi alapján – részletes tájékoztatást, illetve fontos szempontokat adott az Állami Egyházügyi Hivatalnak, és e két szerv együttműködéséből születtek meg azok a javaslatok, döntések, amelyek a főapátválasztás folyamatában az állam egyházpolitikai céljait leginkább szolgálták. Mint az egyik legalapvetőbb kérdést, Monsbergernek azt kellett tisztáznia Miklós Imrével, hogy az 1950-ben részlegesen feloszlatott rend tagjai közül kik azok, akiknek a hatalom engedélyezi a választáson való részvételt. A tárgyalások eredményeként aktív szavazati jogot nyolcvannégy szerzetes 1972. január 10. 3 ÁBTL 3.1.2. M-36924/7. „Marosi Zoltán” 75. Jelentés találkozóról, 1972. január 10.; Uo. 80. Jelentés a főapátválasztás előkészületeiről, 1972. január 28.; Uo. 87. Jelentés a főapátválasztás előkészületeiről, 1972. február 12.; Uo. 91. Jelentés a főapátválasztás előkészületeiről, 1972. február 21.; Uo. 125. Jelentés találkozóról, 1972. június 21.
