Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Soós Viktor Attila: „Az ellenséges arculatú vezetést politikailag loyális, együttműködésre kész vezetés váltotta fel.” A bencés rendre vonatkozó megyei rendőr-főkapitánysági jelentések az 1970–1980-as évekből
A BENCÉS RENDRE VONATKOZÓ MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁGI JELENTÉSEK... 225 Győr-Sopron megye az 1970-es, ’80-as években Győr-Sopron megye az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, amikor Győr-Moson megyét és Sopron megy ét egyes ítet t é k. Ekkortól Győr-Sopron volt a megye elnevezése, egészen 1990-ig, amikor átnevezték Győr-Moson-Sopronra. Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megyéhez egy megyei város tartozott, Mosonmagyaróvár. Ezen kívül a két megyeszékhely, Győr és Sopron törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyékhez, hanem külön közigazgatási egységeket alkottak. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Győr és Sopron ettő l kezd ve Győr-Sopron megyéhez tartozott. 1983-ig további két település szerzett városi rangot a megyében: Kapuvár 1969-ben és Csorna 1971-ben, így 1983-ra a városok száma ötre nőtt. A tanácsok megalakulásától 1954-ig Győr és Sopron közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Mosonmagyaróvár pedig közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Mosonmagyaróvári járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között a megye valamennyi városának jogállása járási jogú város volt. Győr 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatályba lépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál – melyek rangja egyszerűen város lett – nagyobb önállóságot élvezett. Győr-Sopron megye lakossága az 1970-es évek elején több mint 400 000 fő volt, melynek 45%-a városokban élt. A korábbi évtizedekre jellemző fejlett ipar továbbra is meghatározó volt a térségben. Az állambiztonság szempontjából fontos és összetett területként tekintettek Győr-Sopron megyér e, mely kulturális, felsőfokú tanítóközpont volt, ahol az agrártudományi, erdészeti, faipari egyetem is működött. Területén a korábbi teljes elszigeteltség után az 1960-as évektől nőtt az idegenforgalom jelentősége, köszönhetően a politikai klíma megváltozásának, valamint a közeli Ausztriának és Csehszlovákiának. Emellett jelentős egyházi intézmények is működtek a megyében: Győr mint püspöki székhely, Pannonhalma mint a bencés rend központja – amely egyházi, idegenforgalmi, oktatási, szociális területen is képviseltette magát –, valamint a győri bencés gimnázium és az egyházmegye szemináriuma. Ezeket a területeket az állambiztonság a III/III. kulturális, ifjúsági, rendkívüli események vonalán követte nyomon, de ennél még fontosabb felügyeleti, ellenőrző feladatot látott el az egyházi elhárító osztály.
