Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)

Bandi István: A lelkiismeret útja embert próbáló időkben. Esztergomi bencés tanárok sorsa a kádári konszolidáció éveiben az állambiztonsági források tükrében

A LELKIISMERET ÚTJA EMBERT PRÓBÁLÓ IDŐKBEN 209 eljárások, mint a levélellenőrzés, külső figyelés, lehallgatás szolgáltatták. Ez a jelenség meghatározó az esztergomi bencés tanárok életpályájának állam­biztonsági források alapján történő rekonstrukciója esetében is. Az eszter­gomi oktatási intézmények (gimnázium és általános iskola) szerzetestanárai sorsának nyomon követése az államosítástól az 1960-as évek végéig terjedő időszakban a titkosrendőrség ÁBTL-ben megtalálható forrásai alapján szá­mos kérdést vet fel, de álláspontunk szerint az egyik legfontosabb az, hogy... Mennyire lehet hiteles egy ilyen történeti rekonstrukció? A történeti múlt ilyetén rekonstruálása során csak a Belügyminisztérium ke retében működő magyar állambiztonsági szervektől, azokon belül is el­sősorban az egyházak elhárításával foglalkozó szervezeti egységektől szár­mazó iratokra lehet támaszkodni. Az életpályákat árnyalhatják a hírszerzés területéről származó iratok, de ezek minősége minden esetben inkább egy adott személy hírszerző képességétől függött. Éppen ebből kifolyólag, az ál­lambiztonsági igényeknek megfelelő iratanyag és a szolgálatok módszertani jellemzői ismeretében kijelenthető, hogy az igazán együttműködő szemé­lyek számos esetben többet elmondtak, illetve leírtak, mint ahogy azt tették volna, ha éppen visszaemlékezést írnak, vagy hozzátartozóiknak, barátaik­nak, rendtársaiknak mesélik el a dossziékba lefűzött „történeteket”. A bencés szerzetesek vizsgálatánál egy alapvető rendező elvet tartottam fontosnak: csak azokat a levéltári anyagokat emeltem be a leírómunká­ba, amelyeket az 1948-ban Esztergomban jelen lévő tanári közösség tagjai „produkáltak”, vagy őróluk készítettek rendtagok és kívülállók az említett időszakban. Iratállomány szerinti rendezési elv A fennmaradt iratállomány rendkívül szétszórt anyag, ugyanis a vizsgált személyek az államosítás után nem maradtak egy közösségben, és továb­bi sorsuk nem köthető egy adott, földraj zilag jól kör ül határolható helyhez, legyen ez jelen esetben Esztergom vagy Komárom-Esztergom megye. Ezt a szóródást követte a területi elv alapján is szabályozott állambiztonsági megfigyelés/felderítés, éppen ezért esztergomi, illetve Komárom megyei

Next

/
Thumbnails
Contents