Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Vörös Géza: „Pálfi Aurél beszervezésétől elálltunk.” A bencés rend a politikai rendőrség hálójában (1945–1956)
„PÁLFI AURÉL BESZERVEZÉSÉTŐL ELÁLLTUNK.” 201 irányításával hoztak volna létre. Jámbor az államvédelem által elé tárt „bizonyítékok” hatására megtört, és beismerő vallomását követően elfogadta, hogy együttműködik a politikai rendőrséggel. Ahogy beszervezési dossziéja, úgy, ha volt, ügynöki jelentéseit tartalmazó munkadossziéja sem maradt fenn. Mindössze egyetlen, 1954. október 13-ára datált jelentése olvasható az állambiztonsági iratokban.57 A „Tóth Pál” fedőnéven adott jelentésében arról írt, hogy arra kérte rendtársát, Polgár Vilmost, küldjön levelet Békés Gellértnek Rómába. A jelentésből ezzel kapcsolatban csak annyi derül ki, hogy Polgár, tartva a lebukás lehetőségétől, kibúvót keresett a levél elküldése alól, amiben az ügynök is megerősítette. A jelentéshez tartótisztje, Földes György államvédelmi főhadnagy semmilyen megjegyzést nem fűzött. Mivel Jámbor Mikének nincs irattározott M-dossziéja, az említett jelentésén túl más forrásokban nem sikerült fellelni ügynöki tevékenységét igazoló dokumentumot, így azt kell vélelmeznünk, hogy a bencés szerzetes, bár kényszerből elvállalta az együttműködést az államvédelemmel, igyekezett abból minél hamarább kihátrálni. Ha az államvédelem teljes mértékben ellenőrzése alatt akarta tartani a bencés rend Vatikánnal tartott kapcsolatát, még egy embert kellett találniuk, akinek személyén keresztül részben a Jámbor által adott információk valóságtartalmát ellenőrizhették, részben az ő segítségével juthattak bizalmas adatokhoz a rend Szentszékhez fűződő titkos kapcsolatáról. Az államvédelmi tisztek részéről már 1954. március elején felmerült, hogy Pannonhalmán Jámbor környezetéből be kellene szervezni egy szerzetest,58 de ennek meg valósítását csak három hónappal később, júniusban sikerült elérniük. Részben a Pázmány-ügy vizsgálati eljárása során, részben Jámbor vallomásából az államvédelem tudomására jutott információk alapján Polgár Vilmos bencés szerzetes személye került az egyházi elhárítás tisztjei figyelmének középpontjába.59 A menetrend teljesen hasonló volt az eddigi beszervezésekhez. Az államvédelmi tisztek 1954. június 26-án a Budapesten tartózkodó Polgárt titkosan előállították és kihallgatták. A bencés szerzetes kihallgatása során elismerte, hogy az olasz követség titkárán, Teodolino Gavoldin ke-57 ÁBTL 3.2.1. Bt-1091/1. „Perry Ralph” 125. Jelentés, 1954. október 13. 58 ÁBTL 3.1.9. V-116809. Pázmány Géza és tsai. 174. Jegyzőkönyv Balázsi Béla áv. [államvé delmi] alezredes elvtársnak, 1954. március 3. 59 Polgár Vilmos ügynöki tevékenységének feldolgozását lásd: Petes Róbert: Elszigeteltség és a szabadulás kérdőjelei. Polgár Vilmos küzdelme a politikai rendőrség szorításában a pártállami diktatúra idején. In: Collectanea Sancti Martini I. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 1. Szerk. Dénesi Tamás – Dejcsics Konrád OSB. Pannonhalma 2013. 181–215.
