Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Gilányi Magdolna: „Életem Pannonhalma Szent Hegyén.” Bőle Kornél domonkos szerzetes kéziratos visszaemlékezései
176 GILÁNYI MAGDOLNA kézirat újraírásához 1951 őszén fogott hozzá, a munkálatokat 1954 augusztusában zárta le. Az ezt követő néhány évben (1954–1956) mély Mária-tiszteletének adózott lourdes-i és mariazelli emlékei megfogalmazásával: Háromszor a lourdes-i Szűzanyánál, „Minket kegyelmedbe végy!”, „Téged jöttünk köszönteni, marizelli Szűzanya!” Az 1958-as évtől döntött úgy, hogy nem kezd új naplóba, hanem a meglévőket rendezi, javítja.42 Koncepciója szerint az egyes kéziratos visszaemlé kezések végleges helyüket az Életemből cí met viselő kéziratgyűjteményben nyerik el. E törekvés nyomon követhető az egyes kéziratok más művekre történő hivatkozásaiban: „A Szent Imre-ünnepségekről másik írásomban: [az] Úrnapjaim ban szólottam, egyet-mást elmondva a sok szép esemény kö zül.”43 „Kalandos utam az Utaimban meg vannak írva.” 44 Az élettörténet egy-egy részletének feldolgozása valamilyen aktuális eseményhez köthető, így több esetben tematikus kéziratok keletkeztek. Egy kultúrelőadásra készülve a pannonhalmi karácsonyokat idézte fel a Karácsonyi csillanásokban, tíz évvel az internálást követően született meg a Máriabesnyő, Budapest ostromának tizenöt éves évfordulója kapcsán pedig az Ostrom, illetve aranymiséje közeledtével a papi pályájának áttekintését is adó Mirtuszbokréta. Ezen személyes (és egyben történelmi) évfordulók legtöbbje az 1960. évre esett, éppen ezért keletkeztek abban az esztendőben nagy számban kéziratos visszaemlékezései. A domonkos szerzetes munkamódszere miatt kéziratainak egyértelmű műfaji meghatározása nehézségekbe ütközik. Bőle mindennapi tevékenységéhez tartozott a napi feljegyzések megírása: ez állhatott néhány, gyorsírással cédulára, papírfecnire lejegyzett kulcsszóból, dátumokból, helyszínek, személyek megjelöléséből, de teljes párbeszédek leírásából is. Ezeket egyéb emlékekkel együtt gyűjtötte, és olykor évtizedekkel később használta fel, kiegészítve levelekkel, más dokumentumokkal. A kéziratok születésekor, vagyis a konkrét szöveg megfogalmazásakor tehát már rendelkezett az em lék iratok időbeli távlatával. Mégis ritkán fogalmazott meg véleményt az azóta szerzett információkra, tapasztalatokra hivatkozva, s ha így járt is el, legtöbbször csak egyes személyekre vonatkozó adatokkal egészítette ki a múltból kiragadott pillanatot. Elmaradt a formai egységesítés, a bekezdések kialakítása, az összefüggő szöveggé rendezés, megőrződött a naplósze rűség. 42 DRGYL BK, Napló 1958, 1. 43 DRGYL BK, Utaim (a továbbiakban: Utaim) III. 21. 44 DRGYL BK, Ciklámenek és havasi gyopárok, menetelés az aranymise felé – Ezüstmisém (a továbbiakban: Ciklámenek) 58.
