Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Gilányi Magdolna: „Életem Pannonhalma Szent Hegyén.” Bőle Kornél domonkos szerzetes kéziratos visszaemlékezései
BŐLE KORNÉL DOMONKOS SZERZETES KÉZIRATOS VISSZAEMLÉKEZÉSEI 167 Bőle Kornél nem idős kora, magatehetetlensége miatt nyert elhelyezést Pannonhalmán (több mint hét évvel később, 1961. március 25-én hunyt el), hanem az egyházpolitika kívánta Szombathelyről való távozását.14 Egészsé gi állapotáról Bőle ol ykor említést tett kézirataiban, de 1958-ig fáradtságot nem ismerve ragaszkodott napirendjéhez, kisebb betegségei vidám kedélyére nem voltak hatással. 15 Bőle mindennapjait a Szociális Otthonban aktív munka jellemezte már a beköltözést követő napoktól: „Időmet szorgalmasan felhasználtam: imád sággal, munkával, a helyzet megismerésével, kis sétákkal.”16 E rövid megjegy zés – kéziratai tanúsága szerint – pontos napirendet takart: az 5 órai ébredés után az imádságot írásbeli munka követte (gyakran hajnaltól gépelt), majd szentmisét mutatott be 8 órától, ezután megreggelizett, és dolgozott 12-ig; a délután rekreációval, ebéddel folytatódott, a 6 órai vacsora előtt szentségimádás és séta volt soron.17 A délutáni és esti órákat olvasással, fordítással, ismét több órás gépeléssel töltötte ki. Mindennapjaiba változ atosságot a ki rán dulások, az ünnepnapok lelki alkalmai, a látogatók érkezése és az általa tett látogatások jelentettek. Bőle Kornél pannonhalmi bejegyzéseit olvasva (Függelék, 1. sz. melléklet) megállapítható, hogy a szociális intézmény működéséből fakadóan sok szor önellátásra szorult. A szerzetesek körüli teendők ellátását elsősorban az Isteni Szeretet Leányainak szerzetesnővérei végezték. A megváltozott élet helyzet a beköltözők számára a cellamagány meg szű nésével járt: egy-egy helyiségen 2–4 szerzetes osztozott. Bőle Nagy Lajos piarista tanár18 mellé került, és az első találkozásuk alkalmával kialakult (kölcsönös) ellenszenv ellenére szobatársak maradtak a domonkos szerzetes haláláig. A „gyenge idegzetű”, „örökösen rakodó”, „éles fülű és nyelvű” a Szombathelyi Egyházmegyében az 1950–51-es felmérés alapján. (Géfin Gyula Kiskönyvtár 3.) Szerk., s. a. r. Hoósné Péterffy Alexandra – Pál Ferenc – Rétfalvi Balázs. Szombathely 2015. 3–5. 14 A pannonhalmi Szociális Otthon lakói és az egyházpolitikai események összefüggéséről lásd: Szabó Csaba: A Pannonhalmi Szociális Otthon és lakói. In: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején. I. Szerk. Dénesi Tamás – Boros Zoltán. Pannonhalma 2017. 254–255. 15 1954. március 24. és június 10. között a Haynal-klinikán végzett vizsgálatok súlyos ané miát (vészes vérszegénységet) állapítottak meg nála, de sem ez, sem cukorbetegsége, illetve kisebb bajai nem akadályozták aktív munkavégzésében. 16 DRGYL BK, Pannonhalma, 5. 17 Uo. 10. 18 Nagy Lajos (1894–1974) magyar–latin szakos gimnáziumi tanár (Debrecen, Nagykanizsa), 1952. május 3-tól a pannonhalmi Szociális Otthon lakója.
