Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
R ing Orsolya: Egyházmegyei támogatottak a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban 1955 és 1972 között
EGYHÁZMEGYEI TÁMOGATOTTAK A PANNONHALMI BENCÉS GIMNÁZIUMBAN 149 rendeletben terjesztették ki a tankötelezettséget hattól tizennégy éves korig,5 1946-ban pedig megindult az állami tankönyvkiadás. Ezekben az évek ben a magyar iskolarendszer még többségében felekezeti iskolákból állt. 1948-ban sor került az egyházi iskolák államosítására. Az 1948. évi XXXIII. tv. rendelkezett a „nem állami iskolák fenntartásáról, az állam által való átvételéről, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vételéről és személyzetének állami szolgálatba való átvételéről.” Meg kezdődött a szocialista iskolarendszer kiépítése. 1950-ben elkészültek az alap- és középfokú iskolák számára az új – szovjet minta alapján készített – tantervek.6 Nőtt a természettudományos tárgyak szerepe és megszűnt a választható idegen nyelv oktatása, melynek helyét az orosz nyelv foglalta el. A hitoktatás fakultatívvá vált. 1956-ban és 1958-ban történtek kisebb tantervmódosítások, de átfogó iskolareform csak az 1960-as években következett be.7 1963-ban adták ki az új általános iskolai, majd 1965-ben az új középiskolai tanterveket. 8 1945 után átalakult a középfokú oktatás is. A nyolcosztályos általános iskola létrejöttével a gimnáziumok négyosztályossá váltak. 1948-ban az iskolák államosításakor 113 gimnáziumot vett át az állam. 1949-ben megalakultak az általános gimnáziumok humán- és reál tagozattal, valamit a szakgimnáziumok, melyek ipari, mezőgazdasági, közgazdasági és pedagógiai irányúak voltak. Az 1963/1964-es tanévtől megszűnt a humán és a reáltagozat, he-5 A 6650/1945. ME sz. rendelet kimondta, hogy „a népiskola I–VIII. és a gimnázium, illetve a polgári iskola I–IV. osztálya helyett »általános iskola« elnevezéssel új iskolát kell szervezni.” 6 Tanterv és utasítás az általános iskolák számára. Bp. 1963. 7 Az 1961. évi III. törvény a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről. A törvény ex tenzív oktatáspolitikát hirdetett az alsó és a középfokon, átrendezte a felsőfokú oktatás szerkezetét. A tankötelezettséget kibővítette a 16. életév betöltéséig, és létrehozta a szakközépiskolát, mint új középfokú iskolatípust. A reform a gimnáziumokban is bevezette a munkára nevelés intézményét, ezt szolgálta az 5+1-es oktatási forma is. Ebben a képzési formában a diákok öt napot az iskolában tanultak és egy napot valamely termelőegységben dolgoztak. A reform készítői ezzel az intézkedéssel igyekeztek a gimnázium intellektuális túlsúlyát csökkenteni és a gimnáziumi diáksághoz közelebb vinni a fizikai munkavégzési formát. Darvai Tibor: Az oktatáspolitika változása Magyarországon az 1960-as években. In: Égi iskolák, földi műhelyek. Tanulmányok a 65 éves Németh András tiszteletére. Szerk. Baska Gabrella – Hegedűs Judit. Bp. 2015. http://mek.oszk.hu/14600/14688/pdf/14688_31. pdf (Letöltve: 2018. jún. 14.) Az új tanulásszervezési mód nem bizonyult életképesnek. Az 1965-ös korrekció során az 5+1-es rendszert megszüntették, helyette tagozatos (nyelvi, természettudományos vagy ének-zenei) osztályokat hoztak létre a gimnáziumokban. A korábbi humán és reáltagozatokat a törvény nyomán már hamarabb felszámolták. Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Bp. 1996. http://magyar-irodalom.elte.hu/neveles tortenet/12.01.html (Letöltve: 2018. jún. 5.) 8 Uo.
