Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
M ózessy Gergely: Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében
SZENT BENEDEK FIAI A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYÉBEN 143 ádventi előkészület után karácsony napján egyetlen cigány sem volt szentmisén! Húsvéti gyónást-áldozást csak néhányan végeznek. Viszont évfordulós gyászmiséken 80-100 résztvevő szokott összejönni. Ilyenkor az asszonyok gyónnak. Közben éneket gyakorolunk velük. Az egyházközség önkéntes anyagi támogatói közt 1966-tól kezdve tűnnek fel cigánynevek. A szervezett szegkovács munkával rendszeres fizetéshez jutottak. Próbáltam megértetni velük, hogy a templomot nem valami tőlünk független „Egyház” tartja fenn, hanem a megkeresztelt hívek, mert az egyház mi vagyunk. Ha kényesek arra, hogy ne különböztessék meg őket a többi embertől, akkor itt sem lehet különbség, a közös teherviselésnél. Könnyen és szívesen adnak, de csak 10-Ft-ot. Ez is csak fizetési napokon lehetséges, amikor már meghozták a pénzt, de még nem volt idejük lerészegedni. Az ilyesfajta egyházi adószedés bizony rendkívül időveszteséges munka. Ha csak pénztáros szemmel nézem, „nem éri meg”. Az évi összes bevétel 1300- és 2000- Ft közt mozog! Itt azonban nem pénzről, hanem nevelésről van szó. Így érzik a templomot magukénak, önmagukat pedig kötelességteljesítő kereszténynek. Nagymérvű szaporodásuk egyébként is lehetetlenné teszi, hogy a jövő megtervezésénél kihagyjuk őket az egyházközség lélekszámából. Mivel nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy teljesen önkéntes megajánlásról van szó, felmerül a kérdés, nem élnek-e ezzel vissza potyázó hajlamuk miatt? Gyakorlatban ugyan rosszul fizetők és hanyagok, elvileg azonban mindössze két család tagadta meg az önkéntességre hivatkozva az egyházközség támogatását. Mindegyik gyermektelen, jómódú. A megtagadást az egyházközségi nővér szemük láttára azonnal piros ceruzával, keltezve beírta a nevük mellé. Megnyugtattuk őket, hogy többé soha ez nem lesz téma közöttünk. Még csak nem is haragszunk, megmaradunk udvarias köszönő viszonyban, de útjainkat kettéválasztottuk. – Évek múltán egyikük harangozást kért idegenben elhunyt édesanyja temetésére. Természetesen megtagadtam. Utána az egyik cigány így foglalta össze a többiek véleményét: „Ez a nő éveken át gúnyolódott rajtunk, amiért mi, nagycsaládosok, időnkint adtunk 10-Ft-ot. Most, hogy harangoztatni akart, kíváncsiak voltunk, plébános úr megtartja-e a szavát.” Azóta mindkét család lelkileg elrendeződött. De továbbra is tény, hogy a nagy lélekszámú cigányság az egyházközségnek súlyos anyagi tehertétel. Az egyházközségi nővér mindig a lelkipásztor szemével jár közöttük. Ő jelzi, kik az egybekelt fiatalok, hol terveznek keresztelést, hova kell sür-
