Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)

M ózessy Gergely: Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében

112 MÓZESSY GERGELY s ezzel „igen rossz emléket hagyott maga után.” 65 A helyzetet úgy értékel ­hetjük, hogy Vincze Amand készült a hivatalos átadásra, de a két egyhá­zi hatóság egymással ellentétes elvárásait egyszerre nem tudta teljesíteni. Értelemszerűen annak az elöljárónak engedelmeskedett, akitől továbbra is függött: a kormányzóapátnak. Egyébként hamarosan Fertődről is távo­zott: 1950 őszén már gimnáziumi és kisszemináriumi tanárként működött Győrött. 66 Az egyházmegyében működő szerzetesrendek közül a jelek szerint a bencések „ébredtek” a legkorábban, ők sejtették meg leghamarabb, hogy mi következik. Ezért már 1950 áprilisá ban megkezdték a mozgolódást, hogy rendi keretből egyházmegyés állományba vegye át őket az egyházme ­gye. A történet azonban hivatalosan a kormányzóapát szeptember 12-i, öt főre vonatkozó kérelmével zárult le. 67 (A lazaristáknál e folyamat csak nyá ­ron indult meg, és Janisch Mihály tartományfőnök sok-sok tapogatózással nemegyszer csak kántori állásokba tudta juttatni rendtársait.68 A ciszterciek már áprilisban rendezték az egyházmegye területén lelkipásztorként szolgá­lók helyzetét, de a többiekét – szemlátomást kapkodva – csak szeptember­ben. Közülük í gy is tizenheten kerültek egyházmegyei állományba. A rendi plébániák mellett a szeminárium és a kisszeminárium szívta fel ő ket. 69 Ez utóbbiak azonban már ekkor sem tűntek biztos, tartós állásoknak.) Az egyházmegyei keretbe felvett szerzetesek között a lazaristák és a cisz ­terciek felülreprezentáltsága feltűnő. Bizonyára sokat segített a személyes kapcsolatok mélysége: a ciszterciek a püspöki székvárosban is jelen voltak, a lazaristák tartományfőnöke pedig az egyházmegyében élt. E két rend kép­viselőinek számá hoz képest elenyészőnek tűnik az öt átvett bencés; k ülö ­nösen annak tudatában, hogy Shvoy Lajos egykor maga is bencés diák volt, s a rend iránti ragaszkodását több ízben kifejezte. (Püspök k é szentelésekor például társszentelőnek Kohl Medárdot kérte fel.)70 Ugyanakkor az is tény, hogy a bencéseknek volt a legkisebb szüksége az egyházmegye ilyen irányú segítségére, hiszen a teljes feloszlatást elkerülték. Ha azt is figyelembe vesz ­szük, hogy a hasonló helyzetben lévő ferenceseknek is öt papja lett fehérvári egyházmegyéssé, már arányos eljárásról szólhatunk. 65 SzfvPL – I.3. – No.4516A – 2189/1950.; PFL FL FH 452, 490/1950. 66 A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára i. m. 212.; SzfvPL – I.2. – No.7268 – 1067/1950.; PFL FL FH 593/1951. 67 PFL FL FH 811/1950. 68 SzfvPL – I.2. – No.7268 – 1789/1950. 69 SzfvPL – I.2. – No.7268 – 2516/1950. 70 Shvoy L.: Önéletrajz i. m. 40.

Next

/
Thumbnails
Contents