Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Boros Zoltán: A Katolikus Középiskolai Főhatóság
96 BOROS ZOLTÁN leteként működő KKF tevékenységéb en a nevelés és a tanítás munkájának felügyelete helyett a törvények, jogszabályok megtartat ás a kapott nagyobb hangsúlyt. Milyen tényleges különbséget rejt a két megfogalmazás közötti eltérés? Egyáltalán, miként alakult a katolikus iskolák felügyeletének kérdése az ötvenes évek előtt? Hogyan jött létre 1950-ben a második főhatóság? Milyen szerepe és feladata volt a főhatóságnak a diktatúra éveiben? Milyen kapcso latban állt az intézmény a két bencés gimnáziummal, és milyen szerepet játszottak a bencés tanárok a KKF működésében? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban. A középszintű tanügyi igazgatás a 18–20. században A magyar katolikus középiskolák egységes tanügyigazgatási rendszerbe történő szervezésére az 1760-as években történt először kísérlet. Barkóczy Ferenc hercegprímást 1761-ben nevezte ki Mária Terézia az iskolaügy magyarországi protektorává, aki első feladatának a katolikus gimnáziumok intézményes összefogását tekintette. A főpap 1764-ben bekövetkezett halála után az általa megkezdett munka folytatásaként alakult meg az a Tanulmányi Bizottság, amelynek hatásköre már a protestáns iskolákra is kiterjedt. Ez a bizottság járt el a jezsuita rend 1773-ban bekövetkezett feloszlatásakor a gimnáziumok és konviktusok állami kézbe történő átvétele során. A rend vagyonából 1775-ben létrehozott Tanulmányi Alapot a továbbiakban a Magyar Kamara kezelte, míg az oktatásügyi kérdésekben a Helytartótanács illetékes osztálya járt el. Az uralkodó 1777-ben a Ratio Educationis néven közismertté vált rendeletével hozta létre a magyar közoktatásban az addig hiányzó középszintű igazgatási szintet. Az ekkor kialakított tankerületek vezetői, a királyi főigazgatók jogosultságot kaptak a szerzetesi gimnáziu mok igazgatóinak és tanárainak kinevezésére, bár a kinevezésekre a korábbi gyakorlatnak megfelelően továbbra is a rendfőnökök tettek javaslatot, amit elfogadtak és megerősítettek a királyi főigazgatók. A kinevezéseken kívül az állami felügyelet a kötelező tanagyag előírásában és a rendszeres ellenőr ző látogatásokban nyilvánult meg. Í gy azok a katolikus középiskolák, ame lyek a 18. század elején még kizárólag püspöki és rendfőnöki fennhatóság alatt álltak, a század végére – tanügyi kérdésekben mindenképpen – állami ellenőrzés alá kerültek. A középszintű oktatás terén tehát az egyház és az
