Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Várszegi Asztrik OSB: A magyar bencések főapátválasztásai a 20. században
10 VÁRSZEGI ASZTRIK OSB A történeti valóság Amikor Benedek szerzetesatya a Regulát fogalmazta, nem tudhatta, milyen jövője, sorsa lesz annak a maroknyi szerzetescsapatnak, amelynek mondanivalóját szánta. Őt és közösségeit a 6. század első felében sem pápai, sem világi hatalom nem befolyásolta, feltételezetten meg sem erősítette. Nem határozták meg azt sem, kit, kiket választanak apátjuknak a közösségek. Szent Benedek szövegében ezért elsősorban lelki, erkölcsi és gyakorlati szem pontok érvényesülnek. A bencés szerzetesség másfél évezredes múltját tekintve azt mondhatjuk, hogy a Regula eredeti elgondolása az adott történeti körülmények miatt ritkán valósulhatott meg. Az apátok választásának és jogi elfogadásának eljárásmódja (pápa, király, állam) alapvetően megváltozott. A Regula mondatai mindezek ellenére azóta is eszményt, elvárást, időnként vád at fogalmaznak meg – élethelyzettől függően – mind a közösségnek, mind a megválasztott apátnak. A tanulmány célja A címnek megfelelően a 20. század magyar bencései – azaz a Pannonhalmi Szent Benedek Rend, ma használatos nevén a Magyar Bencés Kongregáció – főapátjainak, illetve prézes apátjainak választását vesszük sorba. Tanul mányomban szeretném bemutatni a választás hagyományát, továbbá annak változásait, illetve azokat a történeti körülményeket is, amelyek befolyá solták a választásokat. A főapátválasztások sora tükrözi a bencés közösség belső helyzetét és külső megkötöttségét, adott esetben kiszolgáltatottságát. A főapátválasztások hagyománya és módja 1855– 1921 között: A Pannonhalmi Szent Benedek Rend alkotmányát az 1855. évi, Kruesz Krizosztom főapát kormányzása idején bővített statútumok, to vábbá az 1917-ben életbe lépett új egyházi törvénykönyv3 és az 1920-ban tartott rendi nagykáptalan nyomán Serédi Jusztinián akkor még római pro fesszor segítségével szerkesztett, és a Szentszék által hallgatólagosan tudomásul vett, de jóvá nem hagyott4 statútumok jelentették. 3 Codex Iuris Canonici. Roma, 1917. 4 Somorjai Ádám: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát emigrációs évei (1947– 1950). Különös tekintettel a Magyar Bencés Kongregáció jogfejlődésére. (Pannonhalmi apátok és főapátok 1.) Bp. 2014. 109.
