Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején I. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita I. (Pannonhalma, 2017)
Keresztes Csaba: A bencés rend írott és tárgyi műkincseinek sorsa 1949–1952 között
A BENCÉS REND ÍROTT ÉS TÁRGYI MŰKINCSEINEK SORSA... 55 A hatalmas mennyiségben, gyakran ömlesztett állapotban raktárakba került szerzetesrendi könyvanyag sorsa viszonylag hamar eldőlt. Rövid tár gyalások után, 1951. január 4-én megállapodás született az OKK és az Egy házi Szociális Bizottság között, melyet később egy miniszteri rendelet is jóváhagyott.94 A megállapodás lényege, hogy a kormányzat vállalta az egyház 1867 után megjelent és a gyakorlati lelkipásztorkodáshoz szükséges műveinek visszaadását, illetve az igazoltan személyes tulajdonú könyvekét. 95 A válogatásnál az egyház képviselője is jelen lehetett, akinek az átadott könyvek számával arányosan könyvállványokat is rendelkezésére bocsátottak. Az átadásról jegyzőkönyv készült. Az OKK tapasztalatai szerint kb. 25% volt az egyháznak átadandó könyvek aránya. (Később azonban, a megállapodásban foglaltaktól eltérően azt is kinyilvánították, hogy „természetesen a válogatásnál a fasiszta vagy politikailag aggályos műveket egyáltalán nem adjuk vissza, hanem azokat lehetőség szerint külön helyezzük el”.) 96 Az év elején megkezdődött a könyvek szétválogatása és a megfelelő anyagrész visszajuttatása. Az 1951. év augusztusáig befejezték a zárolási munkálatokat, és megtörtént a könyvanyag nagyobbik részének átnézése is. (Ekkor 80.000 kötetet válogattak szét, melyből 55.000-et az államénak tekintettek, s csak 25.000 kötetet adtak vissza. 18.000 kötet szétválogatása maradt el.) Az „állami” könyvanyag raktárakba került, s onnan folyamatosan osztották szét az igénylőknek, illetve a fejleszteni kívánt könyvtáraknak. 97 E visszaadási ügyek visszásságai miatt írt panaszt Sárközy Pál 1951 tavaszán Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszternek, illetve az Egyházi Szociális Bizottságnak. Levelére az OKK vezetője reagált, aki válaszlevelében a megállapodásban foglalt elveket fogalmazta meg kissé kioktató stílusban. A celldömölki és soproni könyvtárakra utalva kijelentette, hogy azok „az 1950. évi 34. sz. törvényerejű rendelet értelmében nemzeti tulajdon ba kerültek és azoknak visszajuttatására nem kerülhet sor. Természetesen a könyvtárban lévő és a gyakorlati lelkipásztorkodáshoz szükséges műveket az Egyházi Szociális Bizottsággal történt megegyezés alapján ki fogjuk válogatni és vissza fogjuk adni, ez azonban nem jelenti a teljes könyvtár vissza adását. A bencés rendnek egyébként is megmaradt a pannonhalmi könyvtára, amely a szerzet tagjainak igényét teljes mértékben kielégítheti.” 98 94 MNL OL XIX−I–1–h–1613-5-1951. 95 A megállapodás aláírásokkal ellátott szövegét lásd: Wix Gy.-né: A szerzetesi i. m. 25-26 . 96 MNL OL XIX−I − 20 − 3402 − 1951. (11. doboz) 97 MNL OL XIX−I − 20 − sz. n. − 1951. (11. doboz) 98 MNL OL XIX−I − 20 − 3284 − 1951. (11. doboz) Sárközy Pál levele: PFL, Főapáti Hivatal iktatott iratai, 244 és 245/1951.
